azonosító

Hungarian

Etymology

azonosít +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒzonoʃiːtoː]
• Hyphenation: azo‧no‧sí‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

azonosító

1. present participle of azonosít

Noun

azonosító (plural azonosítók)

1. identifier, ID, identification

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	azonosító	azonosítók
accusative	azonosítót	azonosítókat
dative	azonosítónak	azonosítóknak
instrumental	azonosítóval	azonosítókkal
causal-final	azonosítóért	azonosítókért
translative	azonosítóvá	azonosítókká
terminative	azonosítóig	azonosítókig
essive-formal	azonosítóként	azonosítókként
essive-modal	—	—
inessive	azonosítóban	azonosítókban
superessive	azonosítón	azonosítókon
adessive	azonosítónál	azonosítóknál
illative	azonosítóba	azonosítókba
sublative	azonosítóra	azonosítókra
allative	azonosítóhoz	azonosítókhoz
elative	azonosítóból	azonosítókból
delative	azonosítóról	azonosítókról
ablative	azonosítótól	azonosítóktól
non-attributive possessive – singular	azonosítóé	azonosítóké
non-attributive possessive – plural	azonosítóéi	azonosítókéi

Possessive forms of azonosító

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	azonosítóm	azonosítóim
2nd person sing.	azonosítód	azonosítóid
3rd person sing.	azonosítója	azonosítói
1st person plural	azonosítónk	azonosítóink
2nd person plural	azonosítótok	azonosítóitok
3rd person plural	azonosítójuk	azonosítóik

Further reading

• azonosító in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).