gondolkodás

Hungarian

Etymology

gondolkodik (“to think”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡondolkodaːʃ]
• Hyphenation: gon‧dol‧ko‧dás

Noun

gondolkodás (plural gondolkodások)

1. verbal noun of gondolkodik: thinking, thought

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	gondolkodás	gondolkodások
accusative	gondolkodást	gondolkodásokat
dative	gondolkodásnak	gondolkodásoknak
instrumental	gondolkodással	gondolkodásokkal
causal-final	gondolkodásért	gondolkodásokért
translative	gondolkodássá	gondolkodásokká
terminative	gondolkodásig	gondolkodásokig
essive-formal	gondolkodásként	gondolkodásokként
essive-modal	—	—
inessive	gondolkodásban	gondolkodásokban
superessive	gondolkodáson	gondolkodásokon
adessive	gondolkodásnál	gondolkodásoknál
illative	gondolkodásba	gondolkodásokba
sublative	gondolkodásra	gondolkodásokra
allative	gondolkodáshoz	gondolkodásokhoz
elative	gondolkodásból	gondolkodásokból
delative	gondolkodásról	gondolkodásokról
ablative	gondolkodástól	gondolkodásoktól
non-attributive possessive – singular	gondolkodásé	gondolkodásoké
non-attributive possessive – plural	gondolkodáséi	gondolkodásokéi

Possessive forms of gondolkodás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gondolkodásom	gondolkodásaim
2nd person sing.	gondolkodásod	gondolkodásaid
3rd person sing.	gondolkodása	gondolkodásai
1st person plural	gondolkodásunk	gondolkodásaink
2nd person plural	gondolkodásotok	gondolkodásaitok
3rd person plural	gondolkodásuk	gondolkodásaik

Derived terms

• gondolkodási
• gondolkodású

Compound words

• gondolkodásmód
• közgondolkodás
• szabadgondolkodás

Further reading

• gondolkodás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.