illő

See also: illo, illó, and -illo

Hungarian

Etymology

illik +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈilːøː]
• Hyphenation: il‧lő
• Rhymes: -løː

Participle

illő

1. present participle of illik

Adjective

illő (comparative illőbb, superlative legillőbb)

1. becoming, seemly, appropriate, proper, correct, fitting

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	illő	illőek
accusative	illőt	illőeket
dative	illőnek	illőeknek
instrumental	illővel	illőekkel
causal-final	illőért	illőekért
translative	illővé	illőekké
terminative	illőig	illőekig
essive-formal	illőként	illőekként
essive-modal	—	—
inessive	illőben	illőekben
superessive	illőn	illőeken
adessive	illőnél	illőeknél
illative	illőbe	illőekbe
sublative	illőre	illőekre
allative	illőhöz	illőekhez
elative	illőből	illőekből
delative	illőről	illőekről
ablative	illőtől	illőektől
non-attributive possessive – singular	illőé	illőeké
non-attributive possessive – plural	illőéi	illőekéi

Further reading

• illő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.