közös

Hungarian

Etymology

köz +‎ -ös (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzøʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: kö‧zös
• Rhymes: -øʃ

Adjective

közös (not generally comparable, comparative közösebb, superlative legközösebb)

1. common, joint, shared, collective, communal

Declension

Inflection of közös

	singular	plural
nominative	közös	közösek
accusative	közöst közöset	közöseket
dative	közösnek	közöseknek
instrumental	közössel	közösekkel
causal-final	közösért	közösekért
translative	közössé	közösekké
terminative	közösig	közösekig
essive-formal	közösként	közösekként
essive-modal	—	—
inessive	közösben	közösekben
superessive	közösön	közöseken
adessive	közösnél	közöseknél
illative	közösbe	közösekbe
sublative	közösre	közösekre
allative	közöshöz	közösekhez
elative	közösből	közösekből
delative	közösről	közösekről
ablative	közöstől	közösektől
non-attributive possessive – singular	közösé	közöseké
non-attributive possessive – plural	közöséi	közösekéi

Derived terms

• közösen
• közösködik
• közösség
• közösül

Expressions

• közös eset
• közös képviselő
• közös képzés
• közös költség
• közös megegyezéssel
• közös nevező
• közös osztó → legnagyobb közös osztó
• közös szemmozgató ideg
• közös többszörös → legkisebb közös többszörös
• közös tulajdon
• közös üzemeltetésű járat
• közös vállalat

Noun

közös (usually uncountable, plural közösök)

1. (historical, between 1945 and 1989 in Hungary) cooperative (farmers’ agricultural cooperative farm)

   Synonyms: termelőszövetkezet, téesz

2. common/public property (something that is owned jointly)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	közös	közösök
accusative	közöst	közösöket
dative	közösnek	közösöknek
instrumental	közössel	közösökkel
causal-final	közösért	közösökért
translative	közössé	közösökké
terminative	közösig	közösökig
essive-formal	közösként	közösökként
essive-modal	—	—
inessive	közösben	közösökben
superessive	közösön	közösökön
adessive	közösnél	közösöknél
illative	közösbe	közösökbe
sublative	közösre	közösökre
allative	közöshöz	közösökhöz
elative	közösből	közösökből
delative	közösről	közösökről
ablative	közöstől	közösöktől
non-attributive possessive – singular	közösé	közösöké
non-attributive possessive – plural	közöséi	közösökéi

Possessive forms of közös

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közösöm	közöseim
2nd person sing.	közösöd	közöseid
3rd person sing.	közöse	közösei
1st person plural	közösünk	közöseink
2nd person plural	közösötök	közöseitek
3rd person plural	közösük	közöseik

Further reading

• közös in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.