tótumfaktum

Hungarian

Etymology

From Medieval Latin totumfac, variant of factotum, from fac totum ("do everything"), Latin fac, imperative of facere (“to do”) + totum (“all”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtoːtuɱfɒktum]
• Hyphenation: tó‧tum‧fak‧tum
• Rhymes: -um

Noun

tótumfaktum (plural tótumfaktumok)

1. factotum

   Synonym: faktótum

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	tótumfaktum	tótumfaktumok
accusative	tótumfaktumot	tótumfaktumokat
dative	tótumfaktumnak	tótumfaktumoknak
instrumental	tótumfaktummal	tótumfaktumokkal
causal-final	tótumfaktumért	tótumfaktumokért
translative	tótumfaktummá	tótumfaktumokká
terminative	tótumfaktumig	tótumfaktumokig
essive-formal	tótumfaktumként	tótumfaktumokként
essive-modal	—	—
inessive	tótumfaktumban	tótumfaktumokban
superessive	tótumfaktumon	tótumfaktumokon
adessive	tótumfaktumnál	tótumfaktumoknál
illative	tótumfaktumba	tótumfaktumokba
sublative	tótumfaktumra	tótumfaktumokra
allative	tótumfaktumhoz	tótumfaktumokhoz
elative	tótumfaktumból	tótumfaktumokból
delative	tótumfaktumról	tótumfaktumokról
ablative	tótumfaktumtól	tótumfaktumoktól
non-attributive possessive – singular	tótumfaktumé	tótumfaktumoké
non-attributive possessive – plural	tótumfaktuméi	tótumfaktumokéi

Possessive forms of tótumfaktum

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tótumfaktumom	tótumfaktumaim
2nd person sing.	tótumfaktumod	tótumfaktumaid
3rd person sing.	tótumfaktuma	tótumfaktumai
1st person plural	tótumfaktumunk	tótumfaktumaink
2nd person plural	tótumfaktumotok	tótumfaktumaitok
3rd person plural	tótumfaktumuk	tótumfaktumaik

Further reading

• tótumfaktum in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.