testület

Hungarian

Etymology

Derived from test (“body”), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛʃtylɛt]
• Hyphenation: tes‧tü‧let
• Rhymes: -ɛt

Noun

testület (plural testületek)

1. body, committee, board (organisation, company, or other authoritative group)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	testület	testületek
accusative	testületet	testületeket
dative	testületnek	testületeknek
instrumental	testülettel	testületekkel
causal-final	testületért	testületekért
translative	testületté	testületekké
terminative	testületig	testületekig
essive-formal	testületként	testületekként
essive-modal	—	—
inessive	testületben	testületekben
superessive	testületen	testületeken
adessive	testületnél	testületeknél
illative	testületbe	testületekbe
sublative	testületre	testületekre
allative	testülethez	testületekhez
elative	testületből	testületekből
delative	testületről	testületekről
ablative	testülettől	testületektől
non-attributive possessive – singular	testületé	testületeké
non-attributive possessive – plural	testületéi	testületekéi

Possessive forms of testület

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	testületem	testületeim
2nd person sing.	testületed	testületeid
3rd person sing.	testülete	testületei
1st person plural	testületünk	testületeink
2nd person plural	testületetek	testületeitek
3rd person plural	testületük	testületeik

Derived terms

• testületi

Compound words

• ipartestület
• képviselő-testület
• tantestület

Further reading

• testület in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.