Önmegtagadás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az önmegtagadás elsősorban vallási kifejezés, amely annyit jelent, hogy az ember tudatosan lemond vágyai és kívánságai kielégítéséről, azért hogy életét egy magasabb rendű cél megvalósításának szentelje.
A kereszténységben az önmegtagadás szó olyan döntésszituációra utal, amely a Jézus követésére szólító hívás meghallásából következik. Ebben a helyzetben az ember választás előtt áll: a hívás ellenére kitartson-e saját szubjektív boldogságigénye mellett, vagy Isten szavának engedelmeskedjen (kinyilatkoztatás, lelkiismeret).[1]