Óegyházi szláv nyelv
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az óegyházi szláv nyelv (egyéb elnevezései: ószláv, óbolgár, ómacedón, ószerb, ószlovén, óorosz, óhorvát, ócseh vagy régi szláv nyelv) a legkorábbi írásos emlékekkel rendelkező szláv nyelv. Az írott norma a macedóniai nyelvjárás alapján keletkezett, amelyet Szaloniki környékén használtak a 9. században. Bizonyos változásokkal ez a mai napig használatos, ám már nem élő nyelvként, hanem az ortodox egyházak és a bizánci rítusú, azaz görögkatolikus vallás liturgikus nyelveként.
Óegyházi szláv | |
Beszélik | többek között Oroszország, Románia, Szerbia, Bulgária, Macedónia |
Terület | Kelet-Európa ortodox országai |
Beszélők száma | 0 fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti-szláv nyelvek Szláv nyelvek déli csoport, keleti alcsoport bolgár nyelv, macedón nyelv, ószláv nyelv, óbolgár nyelv Óegyházi nyelv Egyházi szláv nyelv |
Írásrendszer | cirill írás, glagolita ábécé, latin írás |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Oroszország, Románia, Moldova a 10-16. század között |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | cu / ce, cŭ-că, ci |
ISO 639-2 | chu / cer, cŭr-căr, cir |
Az ószlávot nem szabad összetéveszteni az ősszláv nyelvvel. Az ősszláv nyelvből, melynek eredeti formájára csak következtethetünk, fejlődött ki az összes szláv nyelv három fő irányban, így jöttek létre a déli, keleti és nyugati szláv nyelvek. Általános vélekedés szerint a szláv írásbeliség kialakulásának idején, a 9. században ezek a csoportok még nem különböztek egymástól lényegesen, de különválásuk már megkezdődött. Az óegyházi szláv nyelv így lényegében egy kihalt délszláv nyelv, azonban nem tekinthető a ma létező délszláv nyelvek közös ősének. A legközelebb mégis a mai macedón nyelvhez áll, bár ez utóbbi nem az óegyházi szláv egyenes ági leszármazottja.