Öngyógyszerezés, öngyógyítás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az öngyógyszerezés (angol: self-medication) a beteg döntése, ami egészségügyi szakértői kontroll nélküli gyógyszerszedést jelent a legtöbb esetben.[1][2] Az öngyógyszerezés a betegmagatartás azon formája, amely a tünetek szubjektív megítélésének következménye, és amely során a betegek gyógyszereket alkalmaznak szakember felügyelete nélkül. Öngyógyítás emberi viselkedés, amikor az egyén az orvos által nem diagnosztizált és receptre fel nem írt gyógyszert alkalmaz betegségének kezelésére. A pszichológia az ilyen viselkedést sajátos összefüggésében használja az életstílusgyógyszerekkel kapcsolatban (rekreációs drogok, pszichoaktív drogok, az alkohol és más önálló megnyugtató magatartásformák).[3] A lelki tünetek enyhítésére, a stressz és a szorongás, beleértve a mentális betegségeket és/vagy pszichológiai traumákat,[4][5] amelyek különösen egyediek és alapul szolgálhatnak a fizikai és mentális egészség súlyos károsodására, ha ez az addiktív mechanizmusokon keresztül motivált.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A megbízható és időbeni orvosi ellátáshoz jutás problematikus lehet számos esetben. Ennek eredményeként, bizonyos gyógyszerek használata előtt a betegnek képesnek kell lennie saját panaszainak diagnosztizálására és kezelésére.[6][7]