Örökzöld növény
From Wikipedia, the free encyclopedia
A botanikában örökzöld (ismert még mint: télizöld, tudományos nevén sempervirens) növényeknek azokat a fákat, cserjéket vagy évelő lágy szárú növényeket nevezzük, melyek nem hullajtják el leveleiket az év valamely részében, hanem azok egész évben rajtuk maradnak.
a „télizöld” című lap ide irányít át. A télizöld másik jelentéséhez lásd: meténg |
Az egyes levelek élettartama az örökzöldekben néhány hónaptól (a levélváltás folyamatos, a növény állandóan új leveleket növeszt és lehullajtja a régieket) több évtizedig (30 évnél is több a simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) esetében) terjedhet.[1]
Különleges esetnek tekinthető a leplesmagvúak közé tartozó, Namíbia címerét is díszítő Welwitschia mirabilis, egy sivatagi növény, amely mindössze két levelet növeszt, ami a növény élete során folyamatosan nő és széttagozódik; a levél csúcsi része fokozatosan elhasználódik, így a levél szövetének élettartama kb. 20-40 évre tehető.
Igen sokféle örökzöld növényt ismerünk, közéjük tartozik a tűlevelűek nagy része, a cikászok, az esőerdőkben élő növények és az eukaliptuszok is.