Ötödik keresztes hadjárat
hadjárat (1217–1221) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ötödik keresztes hadjárat (1217–1221) a muszlim kézre került szentföldi területek visszafoglalására, a keresztes hadjáratok keretében indított háború.
Ötödik keresztes hadjárat | |||
keresztes háborúk | |||
A frízek támadása Damietta ellen (13. századi ábrázolás) | |||
Dátum | 1217–1221 | ||
Helyszín | Levante, Egyiptom | ||
Eredmény | muszlim győzelem | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ötödik keresztes hadjárat témájú médiaállományokat. |
A hadjáratot III. Ince pápa hirdette meg 1213-ban; finanszírozását és a kereszteseknek nyújtandó kiváltságokat a negyedik lateráni zsinat tárgyalta meg két évvel később. Az előkészületeket követően az első keresztes csapatok 1217 szeptemberében érkeztek meg Akkonba. A hadjárat 1217–18-as, első szakaszának legfontosabb résztvevői I. János jeruzsálemi király mellett II. András magyar és I. Hugó ciprusi király, továbbá VI. Lipót osztrák herceg voltak. E szakaszban a keresztesek három kisebb hadműveletet hajtottak végre: egy néhány napos katonai expedíciót Galileában, a tábori muszlim erődítmény sikertelen ostromát, valamint egy úgyszintén kudarcba fulladt behatolási kísérletet a Bekaa-völgybe. 1218 elején a ciprusi király meghalt, II. András hazaindult seregével. A második szakaszban a fríz hajókon érkező utánpótlással a keresztesek tavasszal a Nílus deltájában található, ajjúbida kézen lévő Damietta ostromára vállalkoztak. Augusztus végén elfoglalták a damiettai lánctornyot, ám ezután állóháború alakult ki, melyet súlyosbított a jeruzsálemi király és a pápai legátus, Pelagius Galvani közötti széthúzás, valamint a muszlim és a keresztény tábort egyaránt megtizedelő járvány. A keresztesek nem fogadták el al-Kámil egyiptomi szultán békeajánlatát; és 1219 novemberében végül bevették Damiettát. II. Frigyes német-római császár érkezésére várakozva csak 1221 júliusában láttak ismét támadáshoz: a Nílus mentén nyomultak be Egyiptomba, de a muszlimok a folyó áradását kihasználva kilátástalan helyzetbe kényszerítették őket. A szabad elvonulásért cserébe a kereszteseknek le kellett mondaniuk Damiettáról, és nyolc évre szóló fegyverszünetet kellett kötniük az egyiptomi szultánnal.