1755-ös lisszaboni földrengés
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9:30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a keletkezett cunamival együtt a város legnagyobb részét romba döntötte.[1] A rengés epicentruma Algarve partjai előtt volt, mégis Lisszabon, a legnépesebb település szenvedte el a legtöbb kárt. Több, mint 20 templom omlott össze és maga alá temette a mindenszentek napjára összegyűlt tömeget. A harmadik rengést már gyorsan terjedő futótűz követte. Pár órával később a Tajo óriási hullámokat vetett, és elöntötte a város alsó részét. Csak Lisszabonban min. 15 000 ember veszítette életét. A királyi család épp belémi kastélyában tartózkodott, emiatt sérülések nélkül úszták meg az eseményt. Lisszabon legszebb épületeiből is számtalan elpusztult a bennük lévő arannyal, értékes bútorokkal és festményekkel együtt.
1755-ös lisszaboni földrengés | |
Dátum | 1755. november 1. 9 óra 30 perc |
Richter-skála szerinti magnitúdó | kb. 9 |
Érintett országok | Portugália |
Károk, áldozatok | több mint 15000, épületkárok |
é. sz. 36°, ny. h. 11°36, -11 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz 1755-ös lisszaboni földrengés témájú médiaállományokat. |
A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. Voltaire egy versében elismerte a gonosz létezését, az embert pedig gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte.
A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki már megrajzoltatta új várostervének körvonalait. Pombal első intézkedése ez volt: Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. Fokozatosan újjáépítette a várost. Hatékony intézkedésével teljes politikai hatalmat szerzett magának.
Mivel ezt a földrengést vizsgálták először részletesen, ekkorra tehető a modern szeizmológia születése. Mai álláspont szerint az 1755-ös földrengés erőssége a Richter-skála szerinti 9-es fokozatot is elérte, és epicentruma az Atlanti-óceánban helyezkedett el, a Szent Vincent-foktól (Cabo de São Vicente) kb. 200 km-re nyugat-délnyugatra.