1873-as gazdasági válság
a „hosszú depresszió” elindítója / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1873-as gazdasági válság Európában és Észak-Amerikában 1873-tól 1877-ig – Franciaországban és Nagy-Britanniában 1879-ig – tartott. Nagy-Britanniában a pánik a „hosszú depresszió” néven ismert két évtizedes stagnálást indította el, meggyengítve az ország gazdasági vezető szerepét.[1] Az Amerikai Egyesült Államokban a pánik „Nagy Depresszió” néven volt ismert, amíg az 1929-es események és az 1930-as évek eleje új mércét nem állított fel.[2]
Az 1873-as pániknak és az azt követő depressziónak számos kiváltó oka volt, amelyek relatív fontosságáról a gazdaságtörténészek vitatkoznak. Az amerikai infláció, a féktelen spekulatív befektetések (túlnyomórészt vasutakba), az ezüst demonetizálása Németországban és az Egyesült Államokban, a porosz–francia háború (1870–1871) okozta európai gazdasági zavarok hullámai, valamint a nagy chicagói tűzvész(wd) (1871) és a nagy bostoni tűzvész(wd) (1872) okozta jelentős vagyonveszteség hozzájárult ahhoz, hogy 1873 szeptembere és októbere között a New York-i bankok tőkéje 50 millió dollárról 17 millió dollárra zuhant.
A válság első tünetei az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben bekövetkezett pénzügyi csődök voltak, amelyek 1873-ra Európa nagy részére és Észak-Amerikára is átterjedtek.
A marxista válságelmélet szerint ez a válság a a tőkés társadalom periodikus túltermelési válságainak sorába tartozott.[3]