1935-ös sakkvilágbajnokság
Sakkvilágbajnoki párosmérkőzés Aljechin és Euwe között 1935-ben / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1935-ös sakkvilágbajnokság Alekszandr Aljechin és Max Euwe között zajlott 1935. október 3. – december 15. között 13 holland városban. A mérkőzést Euwe 15,5–14,5 arányban nyerte (+9 -8 =13), ezzel elhódította a világbajnoki címet, és ő lett a sakkozás történetének ötödik hivatalos világbajnoka.[1]
- Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.
Világbajnoki párosmérkőzés 1935. október 3. – december 15. | |
Címvédő | Kihívó |
Alekszandr Aljechin Franciaország |
Max Euwe Hollandia |
14½ | 15½ |
1892. október 31. (42 évesen) | 1901. május 20. (34 évesen) |
világbajnok világranglista 1. | világranglista 3. |
Aljechin 1927-ben hódította el a világbajnoki címet Capablancától, miután a Buenos Airesben játszott párosmérkőzésükön 6–3 arányban (25 döntetlen mellett) győzött. 1928-ban a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) kiírta saját világbajnokságát, amelynek győztese a „FIDE-bajnok” címet kapta, mert hivatalosan nem használhatta a sakkvilágbajnok címet. A FIDE-bajnok Jefim Bogoljubov lett, miután 1928-ban[2] és 1928/29-ben két mérkőzésen is legyőzte Max Euwét.[3]
Bogoljubov azonnal kihívta párosmérkőzésre a regnáló világbajnok Aljechint.[4] A világbajnoki címért folyó 1929-es párosmérkőzésen Aljechin 15,5–9,5 (+11 -5 =9) arányban győzött, ezzel megvédte címét. 1934-ben ugyancsak Bogoljubov volt a kihívó, és Aljechin ezen a mérkőzésen is biztosan győzött 15,5–10,5 (+8 -3 =15) arányban.
Az 1930-as évek elején a sakkozás egy új generációja törekedett a világelsőségre. Közülük is kiemelkedett Samuel Reshevsky, Reuben Fine, Paul Keres, Mihail Botvinnik, Salo Flohr, és természetesen még bízott a visszavágásban az 1921–1927 közötti világbajnok Capablanca is.[5] Ilyen körülmények között a sakkvilágot váratlanul érte, hogy Aljechin választása a holland Max Euwére esett.
A világranglistán elfoglalt helyük
Aljechin 1929. májustól folyamatosan őrizte 1. helyét a világranglistán,[6] Max Euwe 1927. decembertől tartotta helyét a világranglista első tíz helyezettje között. Az 1934. július és 1935. február közötti időszakban a 2. helyen, a párosmérkőzés kezdetének idején a 3. helyen állt, megelőzte őt Salo Flohr is.[7]
Egymás elleni eredményeik
1926-ban már játszottak egymással egy tízjátszmás párosmérkőzést, amelyet Aljechin a Capablanca elleni világbajnokságra való felkészülésnek tekintett. Ezen Aljechin 5,5–4,5 (+3 -2 =5) arányban győzött. A mérkőzés előtti egymás elleni eredményük Aljechin fölényét mutatta: 7 játszmát nyert, mindössze hármat vesztett, 10 döntetlen mellett.[8] Ugyanakkor a párosmérkőzést megelőző utolsó nagy versenyen, 1934-ben Zürichben, amelyen Aljechin végzett az első helyen, mögötte Euwe a másodikon, Euwe legyőzte Aljechint, akinek ez volt az egyetlen veresége a versenyen.[9]
Versenyeredményeik a mérkőzés előtt
Aljechin 1929-től szinte minden versenyen, amelyen elindult, az első helyen végzett: 1929-ben Bradley Beachen, 1930-ban San Remóban, 1931-ben Nizzában és Bledben, 1932-ben Bernben, Londonban, Pasadenában és Mexikóvárosban, 1933-ban Párizsban, és csupán az 1933/34-ben rendezett hastingsi tornán szorult a 2. helyre Salo Flohr mögött.
Euwe 1929-ben csak az 5. helyen végzett Karlsbadban,[10] az 1930/31-ben Hastingsben rendezett nemzetközi versenyt azonban megnyerte Capablanca előtt.[11] 1931-ben párosmérkőzést játszott Capablancával, akitől 6–4 arányban (+0 -2 =8) vereséget szenvedett.[12] A korabeli sajtóhírek szerint ez a mérkőzés azt volt hívatott eldönteni, hogy ki mérkőzzön meg Aljechinnel a világbajnoki címért.[13] 1932-ben párosmérkőzésen legyőzte Spielmannt, kétszer döntetlent játszott Flohrral,[14] és Aljechin mögött a 2–3. helyen végzett Bernben.[15]
A felkészülés időszaka
A korábbi világbajnoki kihívóktól eltérően Max Euwe igen alaposan, személyre szabottan felkészült Aljechin játékából, játékstílusából. Egy éven keresztül alaposan elemezte Aljechin megnyitásválasztásait, középjátékbeli állásszerkezeteit, valamint végjátékmegoldásait. A felkészülés során több hónapon át tanulmányozta Bécsben az akkori idők legnagyobb sakkjátszma-adatbázisának számító Becker-gyűjteményt.[16] Különösen a végjátékok kezelése terén sokat konzultált a magyar Maróczy Gézával, aki a mérkőzésen hivatalos szekundánsa is volt. Ez volt az első sakkvilágbajnoki mérkőzés, amelyen hivatalosan megnevezett szekundánsok is részt vettek. Aljechin szekundánsa a holland Landau mester volt.[17]