Abraham Lincoln
amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke (1861-1865) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök.
Abraham Lincoln | |
Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke | |
Hivatali idő 1861. március 4. – 1865. április 15. | |
Alelnök(ök) | Hannibal Hamlin (1861–1865) Andrew Johnson (1865) |
Előd | James Buchanan |
Utód | Andrew Johnson |
Illinois 7. választókerületének kongresszusi képviselője | |
Hivatali idő 1847. március 4. – 1849. március 4. | |
Előd | John Henry |
Utód | Thomas Harris |
Illinois állami törvényhozásának képviselője | |
Hivatali idő 1834. december 1. – 1842. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1809. február 12. Hardin megye, Kentucky |
Elhunyt | 1865. április 15. (56 évesen) Washington |
Sírhely | Lincoln Tomb |
Párt | Whig Párt (USA) (1832-1854) Republikánus(1856-1864) National Union Party (USA)(1864–1865) |
Szülei | Nancy Hanks Lincoln Thomas Lincoln |
Házastársa | Mary Todd Lincoln |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | ügyvéd |
Halál oka | merénylet |
Vallás | felekezeten kívüli |
Abraham Lincoln aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Abraham Lincoln témájú médiaállományokat. |
1860-as megválasztása előtt ügyvédként, Illinois állami tisztviselőként, kongresszusi képviselőként dolgozott, valamint kétszer jelöltette magát sikertelenül szenátornak. A rabszolgaság korlátozásáért agitáló kiváló szónokként[1] 1860-ban elnyerte a Republikánus Párt elnökjelöltségét és még abban az évben megválasztották elnöknek. Programja ismeretében sikertelen kompromisszumkeresési folyamat után hét déli állam kilépett az Unióból. Lincoln ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, pedig minden kivált állam legitim képviselők szavazása útján döntött a kiválásról, melyet több államban népszavazással is megerősítettek. A lázadónak nyilvánított délieket katonai erővel akarta leverni, s ezzel további négy állam kiválását okozta. Az Amerikai Konföderációs Államok milíciája erővel eltávolította területéről a távozást makacsul megtagadó unionista katonaságot, ezzel kirobbant az amerikai polgárháború.
Lincoln sok területen tartotta kézben a háború vezetését. Az Amerikai Egyesült Államok főparancsnokaként sorra jelölte ki a hadműveleteket irányító tábornokokat, míg rá nem talált a sikereket biztosítani képes vezetőkre, mint például Ulysses S. Grant. A Republikánus Párt belügyeit jól kezelte, pártja hangadóit bevonta háborús kabinetjébe és kompromisszumos együttműködésre késztette őket. Lincoln sikeresen oldotta meg a Trent-incidens néven elhíresült diplomáciai nézeteltérést Anglia és az Egyesült Államok között 1861-ben. Vezetése alatt a háború kezdetén az Unió irányítása alá kerültek a rabszolgatartó határállamok.
Elnöksége idejére esett a 13. alkotmánykiegészítés és az 1863-as emancipációs kiáltvány. A Republikánus Párt radikális szárnya kritizálta óvakodását a rabszolgaság betiltásától. A kritikákon retorikai tehetségét csillogtató beszédeivel sikerült túllendülnie.[2] 1863-as gettysburgi beszéde a legismertebb amerikai szónoklat lett.[3] Az 1864-es elnökválasztáson ismét neki szavaztak bizalmat. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert E. Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált.
A történészek és az állampolgárok az Amerikai Egyesült Államok három legjelentősebb elnöke közé sorolják.[4][5]