Admiral Hipper osztály
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Admiral Hipper-osztály a Kriegsmarine öt egységből állónak tervezett nehézcirkáló-osztálya volt, melyeket a 30-as évek közepétől kezdtek el építeni és hármat fejeztek be közülük teljesen. Az osztály egységei az Admiral Hipper, a Blücher, a Prinz Eugen, a Seydlitz és a Lützow voltak. Csak az első három vett részt a második világháborúban a német haditengerészet kötelékében. A Seydlitz építését leállították mikor már 95%-ban elkészült, mert az a döntés született, hogy repülőgép-hordozóvá alakítják át, de ebben a formában sem készült el. A Lützow-t félkész állapotában 1940-ben eladták a Szovjetuniónak.
Admiral Hipper-osztály | |
Az Admiral Hipper nehézcirkáló, az osztály névadó egysége | |
Hajótípus | nehézcirkáló (schwerer Kreuzer) |
Névadó | Franz von Hipper tengernagy |
Tulajdonos | Kriegsmarine |
Pályafutása | |
Építő |
|
Megrendelés | 5 egység tervezve 3 egység teljesítve |
Építés kezdete | 1935–1937 |
Vízre bocsátás | 1937–1939 |
Szolgálatba állítás | 1939–1940 |
Szolgálat vége | 1945 |
Sorsa | 2 egység veszteség 1 egység célhajóként elsüllyesztve 2 félkész egység lebontva |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 14 050 t (standard) 16 170 t (konstrukciós) 18 491 t (maximális) |
Hossz | 205,0 m (teljes) 195,0 m (vízvonalon) |
Szélesség | 21,3 m |
Merülés | 7,2 m (max.) |
Hajtómű | 12 gőzkazán 3 Blohm & Voss gőzturbina 3 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,1 m) |
Teljesítmény | 133 631 le (98 285 kW) (Hipper) |
Sebesség | 32,6 csomó (60 km/h) |
Hatótávolság | 6800 tmf (12 600 km) 20 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet | 8 × 20,3 cm Sk L/60 (1280 lövedék) 12 × 10,5 cm Sk L/65 (4800) 11 × 3,7 cm SK C/30 L/83 (4000) 8 × 2 cm Flak 38 (L/65) (16000) 12 × 53,3 cm torpedóvető cső (24 torpedó) 96 akna |
Repülőgépek | 3 db Arado Ar 96 A-4 hidroplán |
Páncélzat | vízvonal: 70-80 mm felső fedélzet: 12-30 mm fő páncélfedélzet: 20-50 mm torpedóválaszfal: 20 mm lövegtornyok: 70-105 mm parancsnoki torony: 50-150 mm hátsó parancsnoki torony: 20-30 mm |
Legénység | 1382–1599 fő (42 tiszt) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Hipper-osztály témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Admiral Hipper és a Blücher részt vettek Norvégia megszállásában 1940 áprilisában. A Blücher az Oslo előtti erődítmények tüzében veszett oda súlyos emberveszteséggel. Az Admiral Hipper a Trondheim ellen vonuló harccsoportot vezette, Norvégia sikeres megszállása után az Atlanti-óceánon folytatott portyázott ellenséges kereskedelmi hajókra vadászva. 1942-ben Norvégia északi részére helyezték át, hogy a Szovjetunióba tartó konvojokat támadja. 1942 decemberében a barents-tengeri csata során brit cirkálók rongálták meg.
A Prinz Eugen első bevetése a Rheinübung hadművelet volt, melyben a Bismarck csatahajóval vett részt közösen. A francia atlanti partokról 1942-ben a Cerberus hadművelet keretében a két Scharnhorst-osztályú csatahajóval sikeresen visszatért Németországba, ami után az Admiral Hipperhez hasonlóan Norvégiába helyezték át. Itt egy brit tengeralattjáró torpedója rongálta meg, aminek kijavításához vissza kellett térnie Németországba. Az Admiral Hipper 1943 elején visszatért Németországba és ekkor a javítások miatt kivonták a szolgálatból, majd 1944 őszén ismét szolgálatba állították, hogy a következő évben részt vehessen a Baltikumban zajló mentőakciókban. A Prinz Eugent vele ellentétben teljes szolgálatban tartották és a háború hátralévő részében a Baltikumban maradt.
Az Admiral Hippert saját legénysége süllyesztette el 1945 májusában Kielben, ahol a háború után lebontották. A háborút átvészelő Prinz Eugen az Egyesült Államok hadizsákmánya lett. Az amerikaiak 1946-ban egy nukleáris teszthez használták fel. A Seydlitzet Königsbergbe vontatták, ahol elsüllyesztették még a szovjetek beérkezése előtt. A háború után kiemelték és lebontották. A Lützow a Szovjetunióban a Petropavlovszk nevet kapta és a Barbarossa hadművelet kezdetéig sem fejezték be az építését. A tüzérségével támogatta a szárazföldi harcokat, mígnem 1941 szeptemberében elsüllyesztették. Egy évvel később kiemelték és kellőképp kijavították ahhoz, hogy – immár Tallin névvel – a Leningrád felmentésére irányuló hadműveletben részt vehessen. Másodlagos szerepkörben az 50-es évekig szolgálatban tartották, majd pedig lebontották.