Alap szaporodási ráta

From Wikipedia, the free encyclopedia

A járványtanban egy fertőzés alap szaporodási ráta mérőszám azt jelenti, hogy átlagosan hány másodlagos esetet okoz egy tipikus egyedi fertőzött eset olyan populációban, amelynek nincs immunitása a betegségre, a fertőzés megállítására irányuló intézkedések hiányában. Jelölése: R0. Ez a mérőszám azért hasznos, mert segít meghatározni, hogy a fertőző betegség terjedni fog-e a populációban. Az alap szaporodási ráta elvének gyökerei Alfred Lotka, Ronald Ross és mások munkájához nyúlnak vissza, de a modern járványtanban először George MacDonald alkalmazta 1952-ben, aki a malária terjedésére készített populációs modelleket.

Table info: Betegség, Terjedés, R0...
Jól ismert fertőző betegségek R0 értékei[1]
BetegségTerjedésR0
KanyaróLevegőben12-18
SzamárköhögésCseppfertőzéssel12-17
DiftériaNyállal6-7
HimlőTársas érintkezéssel5-7
Járványos gyermekbénulásSzéklettel5-7
RózsahimlőCseppfertőzéssel5-7
MumpszCseppfertőzéssel4-7
COVID–19Cseppfertőzéssel2,2 (becsült)[2] 5,7[3]
HIV/AIDSNemi úton2-5[4]
SARSCseppfertőzéssel2-5[5]
Influenza A
(1918-as világjárványt okozó törzs)
Cseppfertőzéssel2-3[6]
Close

Amikor

R0 < 1

a fertőzés hosszútávon kihal (ha a fertőzés esélye állandó). De ha

R0 > 1

a fertőzés képes lesz terjedni a populációban. A magas R0 értékek a nagyobb járvány lehetőségére utalhatnak.

Általában minél nagyobb az R0 értéke, annál nehezebb megfékezni a járványt. Ugyanis az 1-1/R0 adja meg, hogy a populáció mekkora részét kell beoltani, hogy kialakuljon a populációs immunitás, és megelőzhető legyen a fertőzés terjedése. Az alap szaporodási rátát több tényező befolyásolja, pl. mennyi ideig fertőzőek a betegek, a kórokozó mennyire fertőző, és a populáción belül mennyi fogékony emberrel kerülnek kapcsolatba a betegek.