Alekszandr Iljics Jegorov
orosz katona, szovjet marsall / From Wikipedia, the free encyclopedia
Alekszandr Iljics Jegorov (oroszul: Алекса́ндр Ильи́ч Его́ров; Buzuluk, 1883. október 25. – Moszkva, 1939. február 23.) orosz katona, a Szovjetunió első öt kinevezett marsalljának egyike. 1901-től szolgált a cári hadseregben mint önkéntes, és 1917-re az alezredesi rendfokozatot is elérte. Harcolt az első világháborúban, hat kitüntetést érdemelt ki és ötször sebesült meg. A cári rendszer bukása után ezrede katonatanácsának tagja lett, és az eszer frakciót vezette, ám egyre inkább sodródott a bolsevikok felé. Az 1917-es októberi orosz forradalom után 14 eszeres bajtársával együtt az 1. hadsereg végrehajtó bizottságának tagja lett, majd ezredessé léptették elő. Ezután harcolt az oroszországi polgárháborúban, majd a lengyel–szovjet háborúban volt a Délnyugati Front parancsnoka, és ezekből az időkből származott komoly ellentéte Tuhacsevszkij marsallal.
Ebben a szócikkben az orosz nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Alekszandr Iljics Jegorov | |
Alekszandr Iljics Jegorov 1930-ban | |
Született | 1883. október 25. Buzuluk, Orosz Birodalom |
Meghalt | 1939. február 23. (55 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
Sírhely | Új Donszkoj temető |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | orosz |
Szolgálati ideje | 1901–1938 |
Rendfokozata | Marsall |
Csatái | első világháború, oroszországi polgárháború, lengyel–szovjet háború |
Kitüntetései | Vörös Zászló érdemrend (4x) A forradalom díszfegyvere |
Házastársa | Galina Egorova[1] |
Iskolái | école militaire de Kazan |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Iljics Jegorov témájú médiaállományokat. |
Ekkoriban Sztálin közvetlen munkatársa volt, aki a front haditanácsának a tagja volt, így gyakran aludtak egy fedél alatt. A polgárháború után azonban nem belőle, hanem Bugyonnijból és Vorosilovból csinált hőst a propaganda, amit Jegorov igen nehezményezett. 1935-ben marsallá léptették elő, majd Tuhacsevszkij 1937-es kivégzése után átvette helyét a honvédelmi népbiztos helyetteseként. Azonban egy alkalommal, iszogatás közben azzal vádolta Sztálint, hogy kisajátítja érdemeit, amiért 1938 márciusában letartóztatták, börtönbe zárták és megkínozták. Ekkor „bevallotta”, hogy részt vett a hadsereg „trockista-fasiszta összeesküvésében”, és 1939. február 23-án agyonlőtték.