Allantoin
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az allantoin (INN: allantoin) egy heterociklusos szerves vegyület, összegképlete C4H6N4O3. Az allantoint először 1800-ban izolálták marhamagzatléből és borjúvizeletből, majd 1838-ban mesterségesen is előállította Liebig és Wöhler. A fehérjeanyagcsere egyik terméke, a purinvázas vegyületek biológiai lebomlásának végterméke. Mesterségesen húgysav lúgos permanganátoldatos oxidációjával vagy karbamid és diklór-ecetsav együttes melegítésével állítható elő. Színtelen hasábokban kristályosodik, vízben (0,5%) és etanolban (0,2%) oldható; kémhatása közömbös. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Allantoinum néven hivatalos. Amfoter tulajdonságú: savakkal sókat, míg lúgokkal allantoinátokat képez.
További információk Kémiai azonosítók, SMILES ...
Allantoin | |||
IUPAC-név | (2,5-dioxo-4-imidazolidinil)-karbamid | ||
Más nevek | 5-ureidohidantoin | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | EINECS =&c=1&v= 97-59-6 EINECS = | ||
PubChem | 204 | ||
ChemSpider | 199 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C4H6N4O3 | ||
Moláris tömeg | 158,1164 g/mol | ||
Megjelenés | fehér kristályos por | ||
Sűrűség | 1,45 g/cm³ | ||
Oldhatóság (vízben) | 0,5% (25 °C) | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Bezárás