Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
Új eredmények a magyar nyelv rokonságáról / From Wikipedia, the free encyclopedia
A nyelvészetben elfogadott álláspont szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, azon belül a finnugor nyelvek csoportjába tartozik; a finnugor nyelvrokonságot fogadja el a Magyar Tudományos Akadémia is. Azonban az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői több, mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott bizonyítékot sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye még tisztázatlan.[1][2][3]
A finnugor nyelvrokonság ellenzői két fő probléma miatt keresnek alternatív megoldásokat.
- Egyfelől a nyelvi rokonság és a nép története nem azonosítható egymással. Így az uráli és finnugor őshaza önmagában csak a nyelv kialakulásának helyszíne, mégis a finnugor nyelvrokonság keretein belül a magyarok mint nép uráli eredetét is tanítják. Az alternatív elméletek szerint a magyar népet alkotó etnikumok legnagyobb részének semmilyen uráli kapcsolata nincs (genetikailag, régészetileg, nyelvészetileg), így a finnugor nyelvcsalád kialakulása csak nyelvcsere, felülrétegződés vagy közlekedőnyelv létével magyarázható.
- A másik fontos tényező, hogy a magyar nyelv ugyan mutat nyelvszerkezeti és szókincsi egyezéseket a finnugor nyelvekkel, de legalább olyan jelentős és alaprétegbeli kapcsolatai vannak más nyelvcsaládokkal, így például a török nyelvekkel is. Az alternatív elméletek szerint a finnugor kapcsolat nem régebbi, mint a más kapcsolatok, vagy a finnugor nyelvű népek éppen a magyaroktól vették át saját nyelveiknek azt a rétegét, amelynek alapján ma a finnugor nyelvek közé sorolhatók.
A különböző alternatív elméletek a magyar nyelvet számos más élő és holt nyelvvel (pl. török nyelvek, sumer, kabard, japán, kelta, kínai stb.) próbálják rokonítani. A finnugor nyelvrokonság és az alternatív elméletek közti látszólagos ellentmondást az ősnyelvkutatás oldhatja fel. Ilyenek a nyelvészek többsége által (főleg kronológiai, mintsem nyelvészeti okokból)[4] vitatott makronyelvcsalád-elméletek, ezek alapján a magyar nyelv az urál-altaji makrocsaládba sorolható be, amely az eurázsiai makrocsaládba, tágabban a nosztratikus makrocsaládba tartozik. A gyöknyelvészek szintén azt feltételezik, hogy a magyar nyelv számos rokonítási kísérlete olyan ősi gyökökön alapul, amelyek közösek a magyar nyelv (illetve annak őse), valamint számos, a magyar nyelvvel az alternatív elméletek által rokonítani próbált nyelv őse (így pl. a héber vagy a sumer, amelyek szerintük szintén gyöknyelvek) között.