Anesztézia
olyan állapot, amelyben az érzékelés részben vagy teljesen blokkolva van / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az anesztézia (a görög αν-, an-, „nélkül”; és αἴσθησις, aisthēsis, „érzés”, magyarul érzéstelenítés, érzéketlenség) olyan állapot, amelyben az érzékelés részben vagy teljesen blokkolva van, a külvilág felől érkező ingereket az idegrendszer nem dolgozza fel. Az anesztézia leggyakrabban valamilyen gyógyszer által kiváltott, megfordítható emlékezet- vagy eszméletvesztés, a teljes testfelületen vagy annak egy részén bekövetkező érzéketlenség, az izomreflexek elvesztése vagy ezen hatások összessége. Az anesztézia lehetővé teszi, hogy a betegeken műtétet vagy valamilyen más beavatkozást hajtsanak végre anélkül, hogy a beteget fájdalomnak vagy stressznek tennék ki. A már korábban létező anesthesia angol szót 1846-ban id. Oliver Wendell Holmes amerikai orvos javasolta az érzéstelenítés során bekövetkező állapot, illetve magának a folyamatnak a megnevezésére.[1]
Az anesztézia lehet lokális, regionális vagy általános (a teljes testre kiterjedő). A lokális anesztézia az érzékelést a test egy meghatározott részén blokkolja, pl. a fogak körül vagy a bőrfelület egy részén. A regionális anesztézia már egy egész testrészt érinthet, elsősorban a testrész és a gerincvelő közötti kapcsolat blokkolásával. Az általános anesztézia során az érzékelést az agyban blokkolják, és ezáltal az egész testre kiterjed.[2]
Az anesztéziát végrehajtó szakorvos az aneszteziológus.