Anjou Erzsébet magyar hercegnő
Taranto hercegnéje, címzetes konstantinápolyi latin császárné, a magyar trón örököse / From Wikipedia, the free encyclopedia
Anjou Erzsébet (horvátul: Elizabeta Anžuvinska, ismert még mint Szlavóniai Erzsébet, olaszul: Elisabetta di Slavonia; 1353 körül – 1380 eleje), Magyarország trónörököse 1360 és 1370 között I. Lajos magyar király unokahúgaként. Férje, II. Fülöp tarantói herceg révén címzetes konstantinápolyi latin császárné 1370 októbere és 1373 novembere között. Az Anjou-ház magyar ágának tagja.[1]
Hasonló névvel lásd még: Anjou Erzsébet (egyértelműsítő lap) |
Gyors adatok
Szlavóniai Erzsébet | |
Uralkodóház | Capeting–Anjou |
Született | 1353 körül |
Elhunyt | 1380 eleje (27 éves kora körül) |
Nyughelye | San Cataldo-katedrális |
Édesapja | István, Szlavónia hercege |
Édesanyja | Bajor Margit |
Testvére | János, Szlavónia hercege |
Házastársa | II. Fülöp tarantói herceg |
Gyermekei | Fülöp herceg |
Vallása | nyugati keresztény |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlavóniai Erzsébet témájú médiaállományokat. |
Bezárás