Apáczai Csere János
erdélyi magyar pedagógus, filozófus, teológus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Apáczai Csere János, születési nevén Csere János, 1656-tól többnyire Apáczai Cseri János (Apáca, 1625. június 10.?[1] – Kolozsvár, 1659. december 31.) erdélyi magyar pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Apáczai Csere János | |
Apáczai Csere János (Gy. Szabó Béla fametszete, 1946) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1625. június 10. Apáca |
Elhunyt | 1659. december 31. (34 évesen) Kolozsvár |
Sírhely | Házsongárdi temető |
Születési neve | Csere János |
Ismeretes mint |
|
Házastárs | Aletta van der Maet (1651–59) |
Iskolái | |
Pályafutása | |
Szakterület | pedagógia, filozófia, teológia |
Aktív időszak | 1650–1659 |
Első munkája | Disputatio theologica inauguralis de primi hominis apostasia (disszertáció, Harderwijk, 1651) |
Jelentős munkái | Magyar logicatska (Gyulafehérvár, 1654) Magyar encyclopaedia (Utrecht, 1655) |
Hatással voltak rá | Porcsalmi, Bisterfeld, Alsted, Voetius, Ramus, Bacon, Descartes |
Hatással volt | Bethlen M., Fogarasi, Bod, Weszprémi |
A Wikimédia Commons tartalmaz Apáczai Csere János témájú médiaállományokat. |
A Barcaság kálvinista szülötte, szegény sorsú szabados szülők gyermeke volt. Felsőbb tanulmányait Kolozsvárott és Gyulafehérvárott, majd püspöki ösztöndíjjal 1648-tól öt éven át hollandiai egyetemeken folytatta (Franeker, Leiden, Utrecht). 1651 áprilisában a harderwijki egyetemen avatták teológiai doktorrá. 1653-as hazatérését követően először a gyulafehérvári kollégium osztálytanára lett, de következetesen képviselt, haladó pedagógiai eszméivel konzervatív feletteseit és II. Rákóczi György fejedelmet is magára haragította, így 1655 végén abba kellett hagynia a tanítást. Jóakaróinak köszönhetően 1656 nyarától a kolozsvári református iskola igazgatójaként folytathatta az oktatást. Iskolateremtő szellemisége 1657-től új anyaintézményében kibontakozhatott, törekvése támogatókra, tudása követőkre talált. Nevesebb tanítványai közé tartozott Bethlen Miklós és Pápai Páriz Ferenc. Egy korszerű erdélyi tudományegyetem megalapítására vonatkozó tervezetét 1658 végén nyújtotta be Barcsay Ákos fejedelemnek, de az Oszmán Birodalommal kialakult konfliktus árnyékában az oktatásügy megjobbításának kérdése háttérbe szorult. Apáczai alig egy évvel később, harmincnégy esztendős korában, 1659 végén tüdőbajban meghalt. Holland felesége, Aletta van der Maet nem sokkal élte túl férjét, a frigyükből született két gyermek sem érte meg a felnőttkort.
Életművének meghatározó eszmei forrásai a puritánus etika és haladásszemlélet, a karteziánus módszer, valamint az enciklopédikus tudás iránti igény volt. Erdélyi puritánus mesterei, Porcsalmi András és Johann Heinrich Bisterfeld műveltség- és társadalomeszményüket, a tudományok szeretetét adták át a fiatal Apáczainak. Hollandiai tanulmányai során ez ötvöződött Voetius enciklopédikus törekvéseivel, valamint a materialisztikus és racionalista baconi és descartes-i filozófia tanaival. E felvilágosult szellemi áramlatok kibékíthetetlen konfliktusban álltak a korabeli Erdély elmaradt műveltségi viszonyaival, és ez meghatározta a nevelésügy és a tudományos ismeretterjesztés, végső soron a társadalmi haladás területén kifejtett munkálkodását, annak kényszerpályáit, sikereit és kudarcait egyaránt. A konzervatív egyházi és világi körökkel vívott harcban alulmaradt, a skolasztikus és dogmatikus oktatási nézeteket és tanmenetet nem tudta felváltani korszerű elveken alapuló iskolarendszerrel. Fennmaradt pedagógiai eszméi és iskolaszervezési törekvései – természettudományos és anyanyelvi oktatás, tudományegyetem szervezése – alapján azonban Apáczai méltán tartható a korszerű magyar neveléstudomány apostolának. További érdeme a karteziánus filozófia ismeretelméleti és természettudományos alapjainak meggyökereztetése magyar földön. Bár puritánus biblicizmusa, részben dogmatikus teológiai gondolkodása és a matematika területén tanúsított bizonytalansága nem engedte, hogy az új tanok biztos kezű mestere legyen, de a korszerű nemzeti nyelvű tudományosság előfutáraként ő írt először magyarul többek között a heliocentrikus világképről, a vérkeringésről és a mágneses elhajlásról.
Külhoni tartózkodása során, Petrus Ramus összefoglalásából kiindulva írta meg Magyar logicatska (1654) címen logikai traktátumat, valamint – főként Descartes, Regius, Ramus, Ames, Fenner, Scribonius, Althusius és Alsted tudományos munkáiból merítve – az első magyar nyelvű tudás- és ismerettárat, a Magyar encyclopaediát (1653–1655). Enciklopédiáját elsősorban az anyanyelvi oktatásban bevezetendő tankönyvnek szánta, az mégis kora tudományosságának méltó lenyomata, szerkezetében és tartalmában nagyrészt a descartes-i természetfilozófia szellemében fogant mű. Apáczai korát megelőző nyelvújítási erőfeszítéseinek köszönhetünk többek között olyan tudományos műszavakat, mint a számláló, a középpont, a hegyes- és tompaszög vagy a súrlódás.
Születési neve Csere János, korabeli írásmóddal Tsere János volt, amely későbbi írásaiban a szülőfalura utaló névelőzékkel kibővülve Apátzai Tsere János vagy latinos formában Johannes Tsere Apatzai stb. lett. Sajátos helyzetet teremt, hogy fő műve, az 1653-ban megkezdett Magyar encyclopaedia belső címlapján még az Apátzai Tsere János (ékezetek nélkül), az 1654-es kiadású Magyar logicatskáén pusztán Apátzai János szerepel, ám 1656-tól döntően már az Apáczai Cseri névformával és változataival találkozhatunk.[2] A 19. században éppen ezért Szilágyi Sándor még úgy vélte, a Magyar encyclopaedia címlapján olvasható Tsere név puszta sajtóhiba, de ezt az azóta előkerült, 1653 előtti nyomtatványok és kéziratos források cáfolták, ahogy az is, hogy a 17. századi apácai adólajstromok kifejezetten Csere családokat jegyeztek fel a faluban.[3] A 19–20. századok fordulójának tudósai Apáczai 1656 utáni saját névhasználatára hagyatkozva az Apáczai Cseri alakot részesítették előnyben (Gyalui Farkas, Hegedűs István, Stromp László és mások), azóta azonban fő műve, a Magyar encyclopaedia címlapját tartják mérvadónak, és jóformán egyeduralkodóvá vált az Apáczai Csere forma.[4] Időről időre nevének egyszerűsített írásmódjával, az Apácai Csere János alakkal is találkozni.[5]
Apáczai névváltozatai korabeli forrásokban[6] | |||
---|---|---|---|
Dátum | Forrás | Forrás nyelve | Névváltozat |
1648. júl. 22. | A franekeri egyetem anyakönyve | Latin | Joannes Apatzai |
1648. szept. 5. | A leideni egyetem anyakönyve | Latin | Johannes Tserius Apacius |
1650 eleje | Az utrechti egyetem anyakönyve | Latin | Johannes Tsere Apaczâ |
1650. márc. 23–27. | Utrechti disputációjának címlapja | Latin | Johannes Tsere Apatzai |
1650. márc. 23–27. | Utrechti disputációjának ajánlása | Latin | Joh. Tsere Apatza |
1651. ápr. 3. | A harderwijki egyetem anyakönyve | Latin | Johannes Apatzai |
1651. ápr. 13. | A harderwijki egyetem előjegyzése doktori védésre | Latin | Joannes Tsere Apatzai |
1651. ápr. | Rektori meghívó harderwijki értekezésének megvédésére | Latin | Johannes Tsere Apátzai |
1651. ápr. 22. | Harderwijki értekezésének címlapja | Latin | Johannes Tsere Apatzai |
1651. máj. 6. | Tofeus Mihály váradi értekezésének ajánlása | Latin | Johannes Ts. Apátzai |
1651. szept. 30. | Utrechti házassági anyakönyvi bejegyzés | Latin | Johannes Tzere Apatzay |
1652 | Bökényi Filep János könyvébe írt üdvözlőverse aláírásában | Magyar | Apatzai János |
1653 | Komáromi Csipkés György doktori értekezéséhez írt üdvözlőverse aláírásában | Latin | Johannes Ts. Apatius |
1653/1655 | A Magyar encyclopaedia címlapja | Magyar | Apatzai Tsere Janos |
1653/1655 | A Magyar encyclopaedia előszava | Latin | Johannes Apacius |
1653. nov. | Az Oratio de studio sapientiae… címlapja | Latin | Johannis Apatzai |
1654 | A Magyar logicatska címlapja | Magyar | Apátzai János |
1656. nov. | Az Oratio de summa scholarum necessitate kézirata | Latin | Joh. Chierj Apacio |
1657. ápr. 23. | A Lorántffy Zsuzsannához intézet kérelem aláírása | Magyar | Apáczai János |
1657 vége | Rhédey Ferenc rendelete Apáczai fizetésének kiutalásáról | Magyar | Apaczai János |
1658 | A Disputatio philosophica de mente humana címlapja | Latin | Joh. Chieri Apacii |
1658 vége | A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módgya és formája névaláírása | Magyar | Apáczai Cseri János |
1658/1661 | A Philosophia naturalis címlapja (Porcsalmi András kézirata) | Latin | Joh. Cheri Apaci |
1660. jan. | Az Apáczai halálára kiadott eulógium | Latin | Joannis Tseri Apacii |
Apáczai könyvtárából előkerült könyvek bejegyzései | Latin és magyar vegyesen | Apácai, Joh. Cherj Apacius, stb. |
Születése és származása
Apáczai születésének évét maga hagyta az utókorra Magyar encyclopaedia című munkájában: „1625 […] Ennek a’ könyvnek iroja születtetik.”[7] A pontos dátum bizonytalan; június 10-e Ferenczy Jakab 1856-ban kiadott életrajzi lexikonában jelent meg először, forrásmegjelölés nélkül, az utókor mégis 1625. június 10-ét tartja számon Apáczai születésének napjaként.[8] Az Apáczai előnév későbbi használata szülőhelyére utal, amit tanítványa, Bethlen Miklós emlékiratának egyik feljegyzése erősít meg: „Apáczai János volt Barca-apácai szegény […]”.[9] Apáczai tehát a Barcaságban, a Brassó város birtokai közé tartozó törcsvári uradalom Apáca községében született (ma Apața, Románia).
A magyarok lakta Olt-parti település a 17. század derekáig az erdélyi református püspökség egyházközsége volt, csak ezt követően lett evangélikus falu.[10] Bethlen Miklós a következő szavakkal utalt Apáczai családi hátterére: „ott aminémű szabadsággal élnek, olyan ember gyermeke”.[11] A mondat értelmezésére az irodalom- és művelődéstörténeti munkákból többféle megközelítés is kibontakozik. Bisztray Gyula úgy vélte, hogy a sor Apáczai családjának szabad székely származására utal. Ezt Herepei János sem vetette el, de rámutatott arra, hogy az „ott aminémü szabadsággal élnek” kitétel nem csupán a családra, hanem a falu egészére vonatkozik, és ebből kiindulva ősi székely vagy csángó maradványtelepülésnek tartotta Apácát, amelynek kiváltságos lakói katonai szolgálatot nyújtottak a törcsvári vár védelmében. Bán Imre lényegében szintén ez utóbbi megközelítést támogatta, azzal a kiegészítéssel, hogy Apáca lakói nem szabadosok, hanem várjobbágyok voltak, és a falu a korban betelepedő székelyeknek köszönhette kiváltságos helyzetét.[12] Levéltári kutatások alapján Binder Pál és Vogel Sándor ennél jóval árnyaltabban rajzolták fel Apáca korabeli társadalmi képét. Az 1622-ben a falura kirótt adó összegéből ítélve mintegy 80-90 jobbágyi terheket viselő család élhetett Apácán. Mellettük azonban laktak a faluban szabadosok is, akik a Brassó által felállított seregben darabontokként (gyalogos katonákként) teljesítettek katonai szolgálatot, és ezért mentesültek a jobbágyterhek alól.[13] Végkövetkeztetésük szerint az „ott aminémü szabadsággal élnek” passzus tehát nem az apácai lakosság egészére, hanem a közülük kiemelkedő darabont szabadosokra utal: Apáczai apja vélhetően közéjük tartozott.[14] Felmerült annak lehetősége is, hogy a Csere család kisnemesi família lehetett: 1622-ben a nagybölöni Chieri/Chiery (Cseri) család kapott nemeslevelet Bethlen Gábortól, akiket az armális apácai eredetűnek mondott. Ha kisnemesek voltak is az apácai Cserék, birtokadomány nélkül a jobbágyi sorból való kiemelkedésükre nem nyílt mód, a törcsvári uradalom falvaiban a 17. században nem alakult ki kisnemesi réteg.[15] Akár szabadosi, akár kisnemesi státusú volt Apáczai családja, Bethlen fenti megjegyzése egyértelműen arra utal, hogy szegény sorban éltek.[16]
A Csere név az 1577-es apácai összeírásban még nem szerepelt, tehát az azt követően eltelt fél évszázadban kellett beköltözniük a faluba. A család neve csak az 1673. évi adólajstromban bukkan fel először, de előtte egy évszázadon át nem készültek Apácán név szerinti összeírások.[17] A Csere név és változatai (Cserei, Cserey, Cseri) 16–17. századi székelyföldi forrásokban bukkannak fel, és feltehető, hogy a család a Csíkrákos melletti Csere-domboldalról vette a nevét. Ilyenformán Apáczai családjának székely származása valószínűsíthető.[18]
Gyermekkora és erdélyi tanulmányai
Az említett 1673. és az 1688. évi apácai adóösszeírások elemzése alapján a kutatók arra jutottak, hogy a Csere család a falu központi részén, a Nagyutcában élt, és a leszármazottak innen rajzottak ki talán már a 17. század második felében a falu rabszorosi részébe.[19] Binder és Vogel tanulmányukban nem zárják ki, hogy az 1622-ben nemességet kapott, apácai származású Csere fivérek egyike, nevesül Csere György lehetett Apáczai Csere János apja.[20] A szórványos adatok rekonstruálásával tudható, hogy Apáczai Csere Jánosnak három, esetleg négy fivére volt: György, Mihály, Tamás és Máté. Az apácai őrtorony falán fennmaradt, 1658. évi felirat szerint Csere (Czere) György harmadmagával a falu „polgárai” közé tartozott, emellett György és Mihály neve szerepel az 1673-as apácai adólajstromban is. A negyedik fivér, Apáczai Tamás, ahogy Bethlen Miklós önéletírásában fennmaradt, Jánoshoz hasonlóan elhagyta Apácát, a kolozsvári református iskolában bátyja növendékeként tanult, majd Zemplén vármegyébe került, végül Hunyad vármegyei nótárius, vagyis főjegyző, rangban az alispán után következő tisztviselő lett. Bethlen említi, hogy Tamás öccse volt Jánosnak, emellett Apáczai 1658 végén kelt levelében azt írta, hogy „húsz tallért adtam az öcséimnek”, akiknek semmijük sem maradt. Ez utóbbiból biztosan megállapítható, hogy legalább két fivére fiatalabb volt Apáczainál; egyes kutatók szerint ő volt az elsőszülött, mások szerint viszont az elsőszülött az atyai házban maradt – talán az Apácán polgárrá lett György –, és János szülei második fiaként született.[21] Az 1658 végén bátyjuktól tíz-tíz tallért kapó két fivér talán a Kolozsváron diákoskodó Tamás és a négy gyermekével az oszmán sereg tatár segédcsapatai elől Kolozsvárra menekült Máté lehetett, akinek neve 1658 után már a kolozsvári névjegyzékben szerepelt.[22]
Apáczai gyermekkoráról és neveltetéséről nem maradtak fenn adatok, csupán a Magyar encyclopaedia rövid utalásai vallanak az Olt mentén töltött gyerekkorról – „Erdélyben, az Olt, (ki mellett fel nevelkedtem)” –, illetve arról, hogy többször kirándult az Erdővidék tájain.[23] A 16. század második felében már a Barcaság valamennyi faluja, így Apáca is rendelkezett saját elemi iskolával, s több apácai diákról tudunk, aki innen kikerülve más iskolában folytatta felsőbb tanulmányait. Feltehető, hogy az elemi iskolát Apáczai is szülőfalujában járta ki.[24] A Magyar encyclopaedia előszavában maga emlékezik meg arról, hogy tíz évvel korábban már kolozsvári diák volt Porcsalmi András, a helyi triviális iskola élére 1642-ben kinevezett rektor kezei alatt. Az előszó írásának időpontját (1653) figyelembe véve bizonyos tehát, hogy 1642/1643-ban már Kolozsvárott tanult. Porcsalmi volt Apáczai első olyan tanára, aki a praktikus ismeretek és az enciklopédikus tudás előtérbe helyezésével ösztönzően hatott rá.[25] Szinnyei 1636-ban jelölte meg Apáczai kolozsvári beiskolázásának dátumát, a kor iskolarendszerének ismeretében az Apáczai-életmű egyik filológusa, Orosz Lajos pedig azt valószínűsítette, hogy 1638 körül kezdte meg kolozsvári tanulmányait.[26]
Kolozsvári diákévei után Apáczai a korabeli Erdély legfontosabb iskolája („akadémiája”), a gyulafehérvári református kollégium tanulója lett. Ennek pontos dátuma nem ismert, maga Apáczai a Magyar encyclopaedia előszavában kolozsvári tanulmányainak taglalását követően csupán ennyit ír: „nem sokkal később […] Gyulafehérvárra költöztem”. Egyes források szerint erre már 1643 őszén sor került, de nem zárható ki, hogy Apáczai csak 1644-ben váltott iskolát.[27] A kezdeti nehézségek után – ismeretlen okokból kétszer is megszakította tanulmányait – Johann Heinrich Bisterfeld tanítványai közé került, a filozófiai-teológiai osztály hallgatója lett. Saját bevallása szerint Bisterfeld személyében – Porcsalmi után – immár másodszor volt szerencséje olyan tanárhoz, aki a tudományok iránti lelkesedést plántálta át tanítványába.[28] A kollégiumot 1638 óta vezető, nagy műveltségű és puritánus – közelebbről presbiteriánus – szellemiségű, Nyugaton iskolázott Bisterfeld tanulmányozta a kortárs cseh pedagógus, Comenius oktatási elveit, haladó gondolkodású, fiatal tanárokat hívott meg intézményébe, köztük az Apáczainak a hébertanulást javasló Árkosi Mihály Benedeket. Gyulafehérvári tanulmányai végén Apáczainak felajánlották a marosvásárhelyi triviális iskola rektori (osztálytanítói) állását, de ő nem élt a lehetőséggel.[29]
Hollandiai tanulmányai
1648 nyarától a református egyház ösztöndíjával és Geleji Katona István erdélyi református püspök támogatásával Hollandiában – Apáczai és a kor névhasználatában: Belgiumban – tanult.[30] A hollandiai ösztöndíj ígéretes, de nem kivételes lehetőség volt: ezekből az évekből több magyarországi és erdélyi diákról tudunk, akik holland földön folytatták tanulmányaikat. Közülük nem egy Apáczai egyetemi társa és közeli barátja lett, például a későbbi erdélyi református püspök Tofeus Mihály, akinek Apáczai 1650-es utrechti teológiai disputációját ajánlotta, vagy Komáromi Csipkés György, akit pedig 1653-as debreceni kollégiumi székfoglalója alkalmából köszöntött egy hexameteres költeménnyel. Az utrechti „magyar deákkör” tagja volt Enyedi Sámuel orvos, Farkas Jakab lelkész, a puritanizmussal élesen szembeforduló Miskolczi Csulyak Gáspár, és még sokan mások. Apáczai 1651-ben ugyancsak Utrechtben kötött életre szóló barátságot Geleji Katona Istvánnal (az azonos nevű püspök unokaöccsével), a történeti kutatásokkal foglalkozó lelkésszel, akivel aztán korai haláláig bizalmas levelezésben állt.[31]
Apáczai vélhetően az 1648. évi nyárelőn indult el Erdélyből, és 1648. július 22-én iratkozott be a franekeri egyetemre, ahol Johannes Coccejus hebraisztikai előadásait hallgatta.[32] Franekerben csak rövid időt tölthetett, mert 1648. szeptember 5-ei keltezéssel már a leideni egyetem anyakönyvében olvasható a neve. Itt elsősorban teológiát hallgatott olyan neves tanároktól, mint Fridericus Spanhemius, Abraham Heidanus és Jacobus Triglandius.[33] Jóllehet, Apáczai a következő három szemeszterben a leideni egyetem beiratkozott hallgatója volt, valószínűsíthető, hogy már 1648-tól Utrechtben lakott, legalábbis erre utal a Magyar encyclopaediában a városról tett megjegyzésében: „holot az ő mind a többi felet valo kiességere nezve, tzaknem öt egesz esztendeje már hogy lakom”.[34] 1650 elején ismét iskolát váltott, és ezúttal az utrechti egyetemen folytatta tanulmányait. Ez utóbbi alma materében 1650. március 23-án és 27-én, két fordulóban adta elő tanára, Gisbertus Voetius téziseit Disputatio theologica continens introductionem ad philologiam sacram (’Teológiai értekezés a Szentírás nyelveibe való bevezetésről’) címen.[35] 1651. április 3-án az 1647-ben alakult harderwijki egyetemre iratkozott be, április 13-án pedig már elő is jegyezték a teológiai doktori védésre jelentkezők között. Miután április 22-én Gisbertus Gulielmus ab Isendoorn elnöklete alatt megvédte Disputatio theologica inauguralis de primi hominis apostasia (’Doktoravató teológiai disputáció az első ember hitehagyásáról’) címen a bűnbeesésről írt értekezését, 1651. április 26-án a tanintézmény első teológiai doktorává avatták.[36] Beiratkozása és doktori disszertációjának megvédése között három hét sem telt el; ennek magyarázata, hogy a harderwijki egyetem még a 18. században is hírhedt volt arról, hogy a falai között gyorsan, mindenféle képzés nélkül doktorátushoz lehetett jutni.[37]
Harderwijki doktorrá avatását követően Apáczai vélhetően visszatért Utrechtbe, a városnak az akkor még a református egyházhoz tartozó Szent Katalin-templomában ugyanis 1651. szeptember 30-án egybekelt Aletta van der Maet utrechti polgárlánnyal. Valószínű, hogy az ifjú ara a 17. századi Utrecht dokumentumaiból ismert jómódú, előkelő van der Maet család sarja volt.[38] Apáczai feleségével együtt feltételezhetően apósa házában élt; a házaspár első gyermeke 1652 júniusában vagy július elején született.[39]
Hollandiai évei alatt egész életét meghatározó benyomások érték Apáczait: testközelből tanulmányozhatta egy fejlett polgári társadalom, a holland aranykor intézményrendszerét és működési folyamatait.[40] Utrechti egyetemi tanulmányai során közeli kapcsolatba került az intézet rektorával és antikarteziánus teológusprofesszorával, Gisbertus Voetiusszal. Ennél fontosabb szerepet játszott életében másik mestere, utrechti anatómiatanára, Henricus Regius, aki Descartes forradalmian új természetfilozófiai tanaiba vezette be a fiatal diákot.[41] Az utókor Bethlen Miklós önéletírásának egy elejtett megjegyzése alapján („professori tisztességes hivatala és kenyere lett volna oda fel [ti. Hollandiában]”) sokáig úgy gondolta, hogy Voetius Utrechtben a megüresedett etikai katedrát kínálta fel Apáczainak, amit a honi pályára készülő, öntudatos fiatalember elhárított. Miután erről a dicsőségről Apáczai egyetlen szót sem ejtett későbbi, a hollandiai egyetemek működését és ottani személyes tapasztalatait is taglaló iskolai beszédeiben, de legfőképpen a tanári meghívások utrechti lajstromában sem esik róla szó, ez a következtetés valószínűleg téves.[42] Apáczai Hollandiában a latin és ógörög mellé elsajátította a holland, francia, angol, héber, arab és arámi nyelveket is.[43] Ugyancsak külföldi tanulmányútja során írta meg fő műve, az első magyar nyelvű tudástár, a végül 1655-ben Utrechtben kiadott Magyar encyclopaedia mintegy kétharmadát, ahogy Hollandiában készült el a csak 1654-ben Gyulafehérvárott kiadott Magyar logicatska című munkájával is.[44]
Az 1650-ben kinevezett református püspök, Csulai György 1652 őszén visszarendelte Apáczait Erdélybe, és útiköltséggel is ellátta őt. Ahogy a Magyar encyclopaediában is utal rá, a kedvezőtlen őszi időjárás és „másféle, nem csekély súlyú akadályok” miatt azonban az utazást az áttelelés utánra halasztotta. Az útiköltség egy részéből még Utrechtben elindította a Magyar encyclopaedia addig megírt fejezeteinek szedési és nyomtatási munkálatait. Célja ezzel az volt, hogy elejét vegye a késlekedésért járó püspöki számonkérésnek: egy magyar nyelvű, Csulai püspöknek ajánlott enciklopédiával tér haza.[45] Apáczai egyébként úgy vélte, hazarendelésének oka, hogy otthoni irigyei befeketítették a püspök előtt.[46]
A gyulafehérvári kollégium osztálytanítója
Apáczai feleségével és kisgyermekével, valamint a Magyar encyclopaedia addig kinyomtatott fejezeteivel végül 1653 augusztusában érkezett meg Kolozsvárra. Innen augusztus 25-én folytatták útjukat Enyeden keresztül Gyulafehérvárra. A fejedelmi székvárosba végül augusztus 29-én érkezett meg az Apáczai család.[47] II. Rákóczi György fejedelem november 2-i hatállyal kinevezte a gyulafehérvári kollégiumba, ahol csupán osztálytanítói (más szóval rektori vagy magiszteri) státust kapott, ráadásul az iskola triviális tagozatában, vagyis az alsóbb évfolyamokban. Az oratóriai-poétikai osztály élére osztották be, ezzel a négy osztálytanító közül rangban a harmadik helyre került. Egyes korabeli utalások szerint idővel a magasabb logikai-retorikai osztályban is tanított, valamint héber- és ógörögórákat is adott. Noha teológiai doktor létére megalázó lehetett hátrasorolása, fizetésére nem panaszkodhatott: évi járandósága 250 forint, 36 köböl búza, 200 vödör bor, három disznó, tizenöt bárány, egy méhrajnyi méz és 16 forintnyi tűzifa volt.[48]
A még novemberben megtartott nyilvános beköszöntő beszédében a bölcsesség megszerzéséről értekezett (Oratio de studio sapientiae…), és az ebben elhangzó, a nyugat-európai haladást és a tudományok hasznát humanista meggyőződéssel méltató, az erdélyi állapotokat és a formalista oktatást heves szavakkal bíráló gondolatok, oktatási reformtervezetének felvázolása diákjaiban lelkesedést, az erdélyi uralkodói körökben és tanártársai között azonban felzúdulást keltettek.[49] A felzúdulást az magyarázza, hogy Apáczai 1653-ban nem abba a haladó szellemű fehérvári kollégiumba tért vissza, amely öt évvel korábban útnak indította őt. 1648-ban II. Rákóczi György lépett a trónra, és személyével – dacára anyja, Lorántffy Zsuzsanna puritánus meggyőződésének – a református egyház ortodox vagy akkori kifejezéssel püspökös szárnya kerekedett felül. Az országgyűlés 1653-ban még törvényt is hozott a puritánus „újítások” megfékezésére. A gyulafehérvári iskola puritánus tanári kara szétszóródott, egyedül a sokat betegeskedő Bisterfeld maradt a helyén. Gyulafehérvár elveszítette korábbi jelentőségét, a felső teológiai osztály kivételével tanterve a latin nyelv, logika és retorika oktatásában kimerült; a puritánus törekvések új gócpontja Várad és Sárospatak lett.[50] Apáczait beköszöntő beszéde után a „veszedelmes” puritánus és karteziánus eszmék békétlen szószólójaként könyvelték el. Hihetőleg ő maga igyekezett a vele szemben táplált ellenszenvet mérsékelni, legalábbis erre utal egy töredékesen fennmaradt utalás arra, hogy még 1653 karácsonya előtt – talán ellenfeleit biztosítandó dogmatikus ókálvinista alapállásáról – nyilvános vitát tartott „az istentagadók, pogányok, törökök, zsidók, római katolikusok, lutheránusok, arminiánusok, szociniánusok és anabaptisták” ellen.[51]
Oktatási reformja füstbe ment ugyan, de Apáczai lankadatlan energiával dolgozott tovább. Az 1654-es év során Gyulafehérvárott kiadta a még Hollandiában megírt Magyar logicatska című művét, első magyar nyelven megjelent könyvét, amelyet a vele szemben ellenséges fejedelem kiskorú fiának, Rákóczi Ferencnek ajánlott.[52] Az 1653. novemberi beköszöntő beszédében felvázolt oktatási tervezet egyik fontos eleme volt, hogy az alsóbb évfolyamok oktatásához tanítási segédletül használná Magyar encyclopaediáját. Sürgetővé vált tehát, hogy a még Utrechtben nyomdában adott fejezetek mellé megírja és kinyomtassa a hátra lévő szakaszokat is. A sietség lehetett az oka, hogy az előszóban még említett nyelvtudományi fejezeteket az 1655-ben megjelent kiadáshoz végül nem dolgozta ki és a technikáról („mechanika”, avagy a „csinálmányok”) szóló fejezetet is jelentősen lerövidítette.[53]
1655. február 16-án idős mestere, Bisterfeld meghalt, a kollégium igazgatói széke megüresedett. A fejedelem március 25-én Isaac Basire-t (vagy korabeli magyaros nevén Basirius Izsákot) nevezte ki a helyére, aki korábban a radikális protestáns mozgalmakkal élesen szembehelyezkedő, s az angol polgári forradalomban kivégzett I. Károly angol király papja volt. Elgondolásai meglehetősen messze álltak tehát az Apáczai által is képviselt haladó puritán eszméktől, személye garanciával szolgált arra, hogy az újító gondolatokat száműzzék a kollégium falai közül.[54] Egy 1655. szeptember 24-én a fejedelem és más méltóságok jelenlétében sorra kerülő nyilvános vita[55] jelentős fordulatot hozott Apáczai életében. Ennek alkalmával Basire nyitó szónoklatában – az angol példára intve közönségét – kikelt a puritánus mozgalom mérsékeltebb presbiteriánus szárnyával szemben, és összemosta őket a radikálisabb independensekkel, az államhatalomra veszélyes elemekként bélyegezve meg őket. Apáczai egymaga szállt szembe Basire-ral, kiállt a presbiterianizmus, a világi műveltség és tudás haladó eszméi mellett, ám ezzel csak ellenfelei gyűlöletét fokozta és II. Rákóczi Györgyöt haragította magára. Fennmaradt korabeli kézirattöredékek szerint a fejedelem első dühében a Marosba vetéssel vagy a gyulafehérvári templomtoronyról való letaszítással fenyegette meg Apáczait, amennyiben presbiteriánus eszméket terjeszt az iskolában.[56] Az eset után eltiltották Apáczait a tanítástól, javadalmazását visszatartották, de egyik pártfogója, a fejedelem korábbi nevelője, Keresztúri Bíró Pál asztalánál továbbra is kapott mindennapi kosztot. Basire azonban végleg el akarta távolítani Apáczait a fehérvári kollégiumból. Többek között beszámolót írt a szeptemberi vitáról, amelynek kézirata a 18. században Szathmári Pap Zsigmond tulajdonában volt, de azóta elveszett és csak a címe ismert. Apáczai is megírta a maga beszámolóját az eseményekről.[57] Emellett a jelek szerint Apáczai egy apológiát is intézett a fejedelemhez, legalábbis a Szathmári Pap-irattárban feljegyezték egy másik, szintén elveszett kézirat címét: Brevis pro Presbyteris Apologia ad Serenissimus Principem Transilvaniae (’Rövid védirat a presbiteriánusok ügyében a felséges erdélyi fejedelemhez’), amely mögött egyes kutatók Apáczai szerzőségét gyanítják.[58]
A kolozsvári iskola élén
Noha Csulai püspök ez idő alatt felkínálta számára a kézdivásárhelyi vagy a nagyenyedi lelkipásztori széket, majd – 1648 után immár másodszor – a marosvásárhelyi triviális iskola rektori (osztálytanítói) állását, Apáczai pedagógiai programjáról nem akart lemondani, ezért elhárította az ajánlatokat. Lorántffy Zsuzsanna meghívta igazgatónak a sárospataki református kollégiumba is, de a fejedelem nem hagyta jóvá kinevezését.[59] Rákóczi fejedelem egy 1656. január 10-én kelt, anyjához, Lorántffy Zsuzsannához intézett levelében kategorikusan elhárította az anyai kérést, hogy Apáczai sorsával foglalkozzék. A fiatal tanár pártfogói, Lorántffy fejedelemasszony és Bethlen János közbenjárása azonban lassan beérett, a fejedelem megengesztelődni látszott, és 1656 nyarán a kolozsvári református iskola igazgatójává nevezte ki Apáczait.[60] Apáczai családjával együtt 1656. június 11-én vagy 17-én költözött Kolozsvárra, és több jel arra mutatott, hogy eztán megbecsüléstől övezve munkálkodhat pedagógiai programján. A kolozsváriak Fejérvári Benedek főbíró vezetésével küldöttséget menesztettek érte Gyulafehérvárra, rendbehozták a számára kijelölt Magyar utcai lakhelyet és biztosították ellátását. Bethlen Miklós visszaemlékezése szerint több gyulafehérvári diák is követte tanárát Kolozsvárra.[61] A kolozsvári iskola előző igazgatói, Igaz Kálmán és Sikó János puritánus szellemben irányították az oktatómunkát, Apáczait azonban áldatlan állapotok várták. Az iskola egyetlen tanára egykori mestere, Porcsalmi András volt, akinek kollaborátorként csupán a fiatal Csernátoni Pál volt a segítségére, és ketten a rendszeres oktatást sem tudták biztosítani. Mindezt tovább tetézte, hogy bár az erdélyi fejedelmek már 1640-ben tervbe vették a kolozsvári iskola kollégiummá fejlesztését, és II. Rákóczi György 1651-ben meg is kezdte egy új iskolaépület felállíttatását, az 1655 áprilisában leégett. Ennek ellenére, miután a korábbi óvári iskolaépület életveszélyessé vált, az oktatás a leégett „új” iskolaházban folyt.[62]
Apáczai nagy lendülettel kezdett programja megvalósításába, Oratio de summa scholarum necessitate (’Beszéd az iskolák fölöttébb szükséges voltáról’) címen 1656. november 20-án tartotta meg kolozsvári beköszöntő beszédét, amelyben az elmaradottságot hevesen ostorozva, az emberi tudást eszményítve a korszerű tudást oktató iskolák fontosságáról értekezett.[63] A fejedelem, II. Rákóczi György bár szentesítette kolozsvári kinevezését, továbbra is gyanakvással szemlélte Apáczai működését. Alig néhány nappal beköszöntő beszéde után, 1656. november 23-án szentesítették az iskolatörvényt, amely a gyulafehérvári kollégiumot tette meg Erdély legfőbb iskolájává, és elrendelte, hogy az ország más iskolái, köztük a kolozsvári, a retorikán túl mást nem taníthatnak, és csak a gyulafehérvári oktatásba bevezetett tankönyveket használhatják. Feltehető, hogy Apáczai nem szállt szembe a fejedelem akaratával, és kényszerhelyzetbe kerülve tantervét, sőt, a filozófiai és teológiai oktatást is feladva, a triviális osztályok retorikai oktatását irányította.[64] Az iskola anyagi nehézségeit két adománylevél enyhítette az 1657-es év folyamán. 1657. április 23-án Apáczai korábbi patrónáját, az éppen Kolozsmonostoron tartózkodó Lorántffy Zsuzsannát kereste fel személyesen, sebtében lejegyzett, anyagi támogatásért folyamodó kérelmével. A fejedelemasszony még ugyanaznap 1000 forintot rendelt kiadni a kolozsvári református iskolában jó előmenetelt tanúsító, szegény sorú diákok megsegélyezésére, egyúttal elismerően szólt Apáczai eredményeiről, elégedetten nyugtázta a kolozsvári iskola „mostani szép állapottal való indulatját s nevekedését”. 1657 végén a rövid időre fejedelemmé választott Rhédey Ferenc pedig arról rendelkezett, hogy Apáczai 400 forintot, 60 vödör bort és 20 köböl búzát kitevő javadalmazását kifizessék.[65]
Apáczai […] legillendőbb és gyönyörűségesebb tudományokat megmutatta, a probatus auctorokkal [megbízható szerzőkkel] megismerkedtetett, és egyszóval a tudományt és könyvek olvasását úgy megszerettette vélem, hogy azt senki és semmi ki nem űzhette az elmémből […] én Apáczait mint atyámat úgy tartottam, szerettem, becsültem, s emlékezetét ma is becsülöm.
A helyzet Rákóczi fejedelem 1657. őszi bukásával érett meg arra, hogy Apáczai kibontakoztathassa iskolateremtői ambícióit.[67] Nehézségei továbbra is számosak voltak: a kolozsvári skóla még mindig félig romokban állt, nem állt rendelkezésükre sem osztályterem, sem diákszállás, rendszeres javadalmazásban sem ő, sem tanártársai nem részesültek, a kolozsvári egyházközség konzervatív másodpapja, Bátai B. György gáncsoskodásaival is meg kellett küzdenie. Mindezek ellenére Apáczai hallatlan energiával vetette magát a munkába. Porcsalmira, Csernátonira és a kollaborátorokra bízta a felső és alsó osztályok tanítását, ő maga a kollaborátorok kinevelését vállalta, legjobb tanítványainak tartott nyilvános teológiai, szám- és mértani, természettudományi, jogtudományi és történelmi előadásokat (privatum collegium).[68] Iskolája számára a gazdag kolozsvári kereskedő, Váradi Miklós révén szakkönyveket és taneszközöket szerzett. Erőfeszítéseinek köszönhetően harmadik kolozsvári évében, 1658-ban a keze alól kikerülő növendékek először tartottak nyilvános disputációkat.[69] 1658 első hónapjaiban Disputatio philosophica de mente humana (’Filozófiai vita az emberi értelemről’) címmel írta meg filozófiai művét a test és lélek viszonyáról, amelyben Descartes dualista álláspontjának kelt védelmére, és amelyet tanítványa, Fogarasi Mátyás adott elő nyilvános disputáción.[70] Ugyanebben az évben keletkezhettek Disputatio de politia ecclesiastica (’Vita az egyházigazgatásról’), illetve Catechismus secundum dogmata Calvini (’Hitvallás Kálvin tanításai szerint’) című írásai is, amelyek azonban nem maradtak fenn.[71] A művelődéstörténet-írás ezekből az évekből Apáczainak mintegy harminc diákját ismeri névről. Legnevesebb és egyben legkedvesebb tanítványa a később kancellárrá lett Bethlen Miklós volt, aki 1658, illetve 1659 első félévében tartozott Apáczai kolozsvári famulusai közé, és későbbi emlékirataiban méltó emléket is állított mesterének. További neves tanítványai között említhető Pápai Páriz Ferenc orvos és filozófus, Alvinczi Péter fejedelmi táblabíró, a már említett Fogarasi Mátyás pedagógus-lelkész, Macskási Boldizsár katona és diplomata, illetve saját testvéröccse, Apáczai Tamás.[72]
Az 1658-as év második felében gyászosan alakult az Erdélyi Fejedelemség sorsa. Nyáron az Oszmán Birodalom serege tört Erdélyre, szeptember 5-én krími tatár segédcsapataik bevették és felégették a fejedelmi székvárost, Gyulafehérvárat, elpusztult a város kollégiuma és a fejedelmi könyvtár is. Kolozsvár csak nagy összegű hadisarc megfizetése árán menekült meg a pusztulástól.[73] Apáczait ezen túl személyesen is érintette az országos katasztrófa: a tatárok augusztus 21-én feldúlták Apácát, és egyik öccse szülőfalujukból családostul Kolozsvárra menekült, ahol eleinte bátyja támogatására is számított.[74] 1658 októberében Barcsay Ákos lett Erdély fejedelme, aki elődjével ellentétben a puritánus eszmét támogatta.[75] Apáczai úgy érezhette, hogy a politikai fordulattal megérett a helyzet arra, hogy régóta dédelgetett vágya valóra váljon, s Erdélyben korszerű akadémia (tkp. tudományegyetem) nyissa meg kapuit. Nagyszabású tervezetet állított össze és terjesztett Barcsay fejedelem elé A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módgya és formája… címmel. A tervezet szövegében elejtett utalások alapján valószínű, hogy Apáczai rögtön Barcsay fejedelemmé választása után, legkésőbb már 1658 novemberében megírta akadémiai tervezetének tisztázatát, s nem kizárt, hogy rögtön el is juttatta a fejedelemhez.[76] Bár a fejedelem és Bethlen kancellár egyaránt kedvezően fogadta Apáczai ambiciózus és minden részletre kiterjedő akadémiatervezetét, a bel- és külpolitikai helyzet, az ország feldúlása árnyékában remény sem lehetett tervezetének végrehajtására, az erdélyi oktatásügy jobbításának munkájára.[77]
1658. november 29-én Apáczai ismét Lorántffy Zsuzsannához fordult oktatómunkájuk támogatását kérve, s a fejedelemasszony 1657 után immár másodszor is segítségére sietett. 1659. január 10-én kelt adománylevelében bizonyos bársonykelmék eladásából származó bevétele 1000 forint feletti részét, kb. 600 forintot folyósított a kolozsvári iskolának.[78] 1659 januárjában Apáczai egy másik kérelmet is írt, ezúttal Barcsay fejedelemhez. Ebben elpanaszolta, hogy iskolája nehéz helyzetben van: fejedelmi patrocínium híján tanítóinak javadalmazása a jó akaratú emberek adományain múlik, a kiégett Farkas utcai iskola továbbra sem alkalmas a tanításra, az egyházközség gyermekeiből pedig sokan a kolozsmonostori jezsuiták iskolájába járnak, ami a kolozsvári kálvinista felekezet fennmaradására nézve is veszedelmes. Ezért arra sürgette a fejedelmet, hogy a kolozsvári református egyházközséget kötelezze a kollégiumi tanárok megfizetésére. Emellett arra kérte, hogy Lorántffy Zsuzsannához hasonlóan tegyen alapítványt, fedezendő arra érdemes szegény diákok tanítási költségeit.[79] Az irodalomtörténet-írás úgy véli, ez a levél – és Apáczai egyik patrónusa, Bethlen János kancellár támogatása – is ösztönözhette Barcsay fejedelmet arra, hogy 1659. január 17-én Désen kelt adománylevelével a fejedelmi kamara sójövedelméből évi 1600 forintot különítsen el a kolozsvári református egyházközség és iskolája javadalmazására, egyúttal a kollégiumi rektorok (osztálytanítók), valamint tíz diák taníttatási költségeinek finanszírozására (cameraticum beneficium).[80]
Apáczai 1659 első felében írta meg mára elveszett, De peccato originali (’Az eredendő bűnről’) című teológiai-filozófiai munkáját, amelyet legkedvesebb tanítványa, Bethlen Miklós nyilvános disputáción adott elő.[81] Ugyanebben az időszakban, talán már 1658-tól dolgozhatott Philosophia naturalis (’Természetfilozófia’) című latin nyelvű tanítói jegyzetén, amivel egyik célja a Magyar encyclopaedia ismeretelméleti és természettudományi fejezeteinek kibővítése lehetett.[82] Időközben gondjai tovább sokasodtak: az előző év őszén elpusztult gyulafehérvári kollégium diákjai Kolozsvárra menekültek. Az Apáczaira és tanártársaira nehezedő nyomást enyhítendő, a fejedelem elrendelte, hogy saját udvari papja, Vásárhelyi Péter Apáczai igazgatása alatt a kolozsvári iskola tanára legyen.[83] 1659 szeptemberében ismét nagyot fordult a politikai helyzet: a fejedelemségből előzőleg letett II. Rákóczi György ideiglenesen visszaszerezte hatalmát, Barcsay fejedelem pedig Temesvárra menekült.[84] Apáczai és családja ekkor már a Farkas utcában, az iskola közelében lakott.[85] Életének utolsó ismert eseménye, hogy 1659 novemberében a kálvinista „Jézus nem mindenkiért halt meg a kereszten”-hittétel körüli nyilvános teológiai vitára állt ki Veres Ferenc római katolikus pappal. Az eseményről hírt adó, nyolcvan évvel későbbi jezsuita forrás Apáczai megszégyenüléséről számolt be, amit teológiai felkészültségét ismerve az utókor kétkedéssel fogad vagy betegsége számlájára ír.[86]
Betegsége és halála
Harmincnégy évesen, 1659. december 31-én hunyt el „szárazbetegségben”, azaz tüdőbajban. A szakirodalom általában utal rá, hogy emberfeletti erőfeszítései is siettethették halálát, de Herepei János kutatásai szerint az elhunytát hírül adó és személyét magasztaló, korabeli latin nyelvű eulógium megszövegezése inkább hosszan elhúzódó betegségről vall. Apáczai már egy 1651. augusztus 16-án Hollandiában kelt levelében, azaz huszonhat évesen rossz egészségére panaszkodott, az 1658 után készülő Philosophia naturalis egyik mondatában pedig a munkáját hátráltató „makacs betegségről” ejtett el egy megjegyzést.[87] A szokásosnál hosszabb, köztiszteletet sejtető felravatalozás után 1660. január 9-én búcsúztatták a Házsongárdi temetőben a kolozsvári szabócéh szervezésében. A halálára megjelent eulógiumban Porcsalmi András, Mogyorósi Elek és több tanítványa is írt egy-egy gyászverset.[88] Alig pár nappal temetése után, 1660. január 17-én Nadányi János Leidenben megtartott jogtudományi-politikai disputációját Apáczainak ajánlotta.[89]
Bethlen Miklós emlékirataiból tudjuk, hogy „gyámoltalan belga felesége” és gyermeke nem sokkal később követték őt a sírba. Miután korabeli forrásokból ismert, hogy az Apáczai házaspár 1657. szeptember 18-án már eltemetett egy gyermeket – talán az 1652 nyarán Utrechtben világra jött elsőszülöttüket –, ez alapján két gyermekük lehetett.[90] Apáczai után közvetlen leszármazottak nem maradtak, csupán Apácán élt testvéreinek utódjairól, a Cserékről tud az irodalomtörténet-írás, illetve az 1950-es években még Budapesten is éltek olyan Cserik, akik Apáczai mellékági leszármazottainak tartották magukat.[91]