Arányos képviselet
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az arányos képviselet (angolul: proportional representation, rövidítve: PR) olyan választási rendszerrel választott képviseletet jelent, amelyben a választók megosztottsága arányosan tükröződik a választott testületben.[1] A fogalmat általában főként a választók földrajzi (azaz egyes régiók lakosságarányos képviseletére) vagy politikai megosztottságára (pártok támogatottsának arányos leképezésére) használják. A földrajzi és politikai arányos képviseletet sokféleképpen alkalmazzák egyszerre, azonban az arányos választási rendszerek alatt olyan szavazási módszereket értenek, amiben a politikai arányos képviseletre a leadott szavazatok alapján érvényesül.
Az ilyen rendszerek lényege, hogy lehetőleg minden szavazat egyenlően járuljon az eredményhez — nem csak többség. Az arányos képviselet legelterjedtebb formái mind megkövetelik a többmandátumos választókerületek alkalmazását, mivel csak egy képviselői helyet arányosan betölteni nem lehet. A legmagasabb arányossági szintet elérő PR-rendszerek általában olyan körzeteket foglalnak magukban, amelyek nagy számú mandátummal rendelkeznek, így lefednek egy egész tartományt vagy országot.[2] Ezzel szemben számos modern rendszer alkalmaz földrajzilag arányos regionális képviseletet, viszont többségi választási rendszert, az ilyen választási rendszereket a többségi képviselet alá szokták sorolni.
Az arányos rendszerek választási rendszerek legelterjedtebb családjai a pártlistás arányos rendszerek (list-PR), az egyéni átruházható szavazat (STV) és a vegyes arányos választási rendszer (MMP).[3]
- A pártlistás arányos rendszerben (party-list proportional) a politikai pártok jelöltlistákat határoznak meg, a választók pedig egy listára szavaznak. Az egyes listákra leadott szavazatok határozza meg, hogy az azokról ténylegesen hány jelöltet választanak meg. Ha a választók n %-a támogat egy adott politikai pártot vagy jelöltcsoportot kedvencének, akkor a mandátumok nagyjából n %-a. az adott pártnak vagy jelölteknek.[4] A listák lehetnek „zártak ” vagy „nyíltak”. A zárt listákat a választások előtt határozzák meg, általában a pártvezetők vagy párttagok, de időnként akár szélesebb közösség részt vehet előválasztások révén. A nyílt listák lehetővé teszik a választók számára, hogy a választások során jelezzék az listákon szerelő jelöltek között preferenciájukat is.
- Az egyéni átruházható szavazat (single transferable vote) – egyetlen/egyszeri átvihető szavazat néven is ismert választók egyéni jelölteket rangsorolhatnak, ahelyett, hogy csak egyetlen „kedvenc” jelöltre szavaznának. A számlálás során, amikor a jelölteket megválasztják vagy kiiktatják, az egyébként elveszett (beleértve a többletszavazat) preferencia szerinti sorrendben átadják a választó által alternatívaként megjelölt más jelölteknek. Az STV lehetővé teszi a szavazók számára, hogy több párton keresztül szavazzanak, hogy a párt jelöltjei közül a legelőnyösebbet válasszák, és független jelöltekre szavazzanak, tudva, hogy ha a jelöltet nem választják meg, szavazatuk valószínűleg nem veszik kárba.
- A vegyes arányos rendszer (mixed-member proportional), olyan kétszintű vegyes választási rendszer, amelyben helyi szinten (általában egyéni választókerületekben) általában aránytalan, többségi rendszerrel választják a képviselők egy részét és az arányosságot regionális vagy országos pártlistás kompenzációs mandátumokkal biztosítják. A választóknak általában két szavazatuk van, egy az egyéni jelöltre és egy a pártlistára. A helyi választásokon alulreprezentált pártokat a listás ágok választott mandátumok kompenzálják úgy, hogy az egyes pártok összeredménye a pártlistás szavazatok eredményével végül arányos legyen.[2][5]
A különböző lakosságszámú többmandátumos körzetek arányosság biztosításához is hasonló formulákat használnak, mint amivel a pártlistás mandátumokat szokták megállapítani.
Az Európai Parlament esetében például minden tagállamnak a lakosságával (nagyjából) arányos mandátuma van, ami lehetővé teszi a földrajzilag is arányos képviseletet és minden tagállamban ezeket a mandátumokat arányos rendszerben osztják el, majdnem mindenhol pártlistás arányos rendszerben. Az STV-t csak kettő tagállamban használják: Írországban az 1922-es függetlenség óta [6] és Máltán 1921 óta.[7]
Magyarországon arányos képviseleti rendszerben választják a megyei közgyűlések tagjait (D'Hondt módszer), azonban az Országgyűlést, a Fővárosi Közgyűlést és a települési önkormányzatok képviselői-testületeit nem: ezeket különböző vegyes választási rendszerekben választják, amiknek azonban van arányos eleme is, így osztják ugyanis ki kompenzációs listákról (lásd: félarányos képviselet) szerezhető mandátumokat (kivéve a 10 000 fő alatt települések képviselő-testületeinél, azokat többségi rendszerben – blokkszavazással – választják).