Aulosz
ókori görög fúvós hangszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az aulosz (görögül: αὐλός)[1] ókori görög fúvós hangszer. A görögből fordított szövegekben gyakran fuvola néven szerepel, de valójában a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Hengeres furatú, hangképző nyílásokkal ellátott teste legtöbbször nádból, fából vagy csontból készült. A hangszert a számos ábrázolás tanúsága szerint szinte mindig párosával szólaltatták meg.
Aulosz | |
Aulosz egy attikai vázaképen, kb. Kr. e. 490 | |
Más nyelveken | |
görög: αὐλός latin: tibia | |
Besorolás | |
aerofon → fúvós → nádnyelves kettős síp | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.111.2 |
Csőhossz | 33,5–60 cm |
Rokon hangszerek | oboa, klarinét, duda |
Hangszerjátékos | aulétész, aulétrisz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aulosz témájú médiaállományokat. |
Az aulosz a görögök legfontosabb fúvós hangszere volt egész zenetörténetük során, kultúrájuk szinte minden szegmensében szerepet kapott, a vallási szertartásokhoz ugyanúgy hozzátartozott, mint a zenei versenyekhez, színházi előadásokhoz vagy a privát ünnepségekhez, lakomákhoz, temetésekhez.
A görögök ellentmondásos érzelmekkel viszonyultak az auloszhoz: idegen hangszernek tekintették, kevésbé görögnek, mint a lírát és a kitharát, ugyanakkor hangját legalább annyira kedvelték, mint azokét. Ez a kettősség az Apollón és Marszüasz zenei párviadaláról szóló mítoszban is feltűnik.