Az exobolygók keresésének módszerei
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az exobolygók közvetlen megfigyelése nagyon nehéz (mivel a csillag fényereje elnyomja a megfigyelt exobolygóét), ezért számos olyan módszert dolgoztak ki, amellyel a csillagok jelenleg láthatatlan kísérőit ki lehet mutatni.
Eddig mindössze néhány esetben lehetett az anyacsillag körül keringő bolygót lefényképezni. 2006 szeptemberében ezek közül csak a 2M 1207b, később néhány másik égitest (1RXS J160929.1-210524, HR 8799 bolygói, β Pictoris b) bolygó mivoltát erősítették meg független megfigyelésekkel[1] (ha a kísérő tömege nagyobb 13 Jupiter-tömegnél, akkor barna törpéről, azaz csillagról beszélünk), néhány másik rendszer még várja a megerősítést (GQ Lupi b, AB Pictoris b, SCR 1845 b, 1RXS J160929.1-210524). Emiatt az ilyen rendszerek felfedezésére elsősorban indirekt módszerek léteznek.