Búcsú
a bűnökért kiszabott büntetés csökkentésének módja / From Wikipedia, the free encyclopedia
A búcsú (latin: indulgentia → indulgencia) katolikus bűnbánati vallásgyakorlat, a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetés elengedése. A búcsút a keleti ortodox egyház nem ismeri el, a protestáns egyházak pedig kifejezetten tagadják.
A katolikus tanítás szerint a bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe, viszont a bűn „nyomai”, pl. a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért, valamint a bűnnel együtt járó károkozás miatt szükségünk van vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az „ideigtartó” büntetésre, a „tisztítótűzbe” is. A teljes búcsú az „ideigtartó” büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennyországba juttatja.
A búcsú eredeti neve „elengedés” (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar „búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által. A búcsújáró hely olyan kegyhely, ahol szentek ereklyéi, illetve tiszteletükhöz kapcsolódó kegyképek, szobrok stb. meglátogatása révén búcsú nyerhető el (pl. Mária-kegyhelyek). A búcsú kapcsolódhat a templomok védőszentjének évente megtartott emlékünnepéhez is.