Búcsúcédula - Wikiwand
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Búcsúcédula.

Búcsúcédula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jeronimus Munghofer Szent Benedek-rendi szerzetes búcsúcédulája (1521)
Jeronimus Munghofer Szent Benedek-rendi szerzetes búcsúcédulája (1521)
Búcsúcédulák árusítása
Búcsúcédulák árusítása

A búcsúcédula a középkori római keresztény egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt.

A katolikus egyház tanítása szerint a búcsú a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetés részleges vagy teljes elengedése. A bűnök alóli feloldozást egyházi személy adhat, ha a hívő teljesítette az egyház által előírt bűnbánati cselekedeteket (gyónás, megbánás, jóvátétel, böjt, ima, vezeklés, adomány, zarándoklat). Ez utóbbi lehetőségből alakult ki a búcsújárás gyakorlata és a templomokhoz vagy más kegyhelyekhez kötődő búcsújáróhelyek.

X. Leó pápa 1515-ben teljes búcsút hirdetett azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak. Ha valaki megvásárolta a búcsúcédulát, akkor a pápa (vagy megbízottja) megbocsátotta a vétkeit, sőt elengedhette az imák elmondásából, böjtölésből és zarándoklatból álló egyházi penitenciát. Eleinte a bűn alóli feloldozás feltétele volt a gyónás, a bűnbánat, később azonban a búcsúcédulák megvétele automatikusan bűnbocsánatot jelentett.[forrás?]

A búcsúcédulákkal kapcsolatos visszaélések felismerése arra ösztönözte Luther Márton Ágoston-rendi szerzetest, hogy nyilvános tézisekben foglaljon állást a búcsúk ügyében, és általában az egyház életének kérdéseiben. Az ezzel kapcsolatos 95 tételét Philipp Melanchthon – azóta kétségbe vont – állítása szerint úgy hozta nyilvánosságra, hogy azokat kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én. Ez a nap hivatalosan a reformáció kezdete.

A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat szüntette meg.

Források

{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Búcsúcédula
Listen to this article