Beke Manó
Született	1862. április 24. Pápa
Elhunyt	1946. június 27. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	matematikus, egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1883)
A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat.

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24. – Budapest, 1946. június 27.)^[1] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,^[2] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A budapesti tudományegyetemen 1883-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883-1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1884-ben ösztöndíjjal egy esztendőre Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben doktorátust tett. 1895-1895 között a fővárosi mintagimnázium, vele párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanára volt. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. A budapesti tudományegyetem tanára (1900–1922), s közben 1911-ben kinevezik a bölcsészeti kar dékánjának. A kommün idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...^[3] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területe

• Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagsága

• 1914–1920 levelező tag;
• 1945.

Emlékezete

• A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó Emlékdíjjal jutalmazza a matematika legjobb népszerűsítőit.

Főbb művei

• Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Bp., 1910-16);
• Determinánsok (Term. és Techn. 1915);
• Analytikai geometria (Bp., 1926).

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1960.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 159–160. o.  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, II. kötet, 1940, Beke Manó szócikk, 879-881. hasáb

Irodalom

• Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Bp., 1956. S. sz.).

Jegyzetek