Beke Manó
Született	1862. április 24. Pápa
Elhunyt	1946. június 27. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1883)
Sírhely	Farkasréti temető (2-8-134)
A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat.

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24. – Budapest, 1946. június 27.)^[1] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Életpályája

Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,^[2] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883–1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...^[3] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területe

• Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagsága

• 1914–1920 levelező tag
• 1920: kizárás
• 1945: tagságának helyreállítása

Emlékezete

• A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó Emlékdíjjal jutalmazza a matematika legjobb népszerűsítőit.

Főbb művei

• A Taylor-sor maradék tagja (Budapest, 1903)
• Egy középérték (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903)
• A linear differenciálegyenlet alapegyenletéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1905)
• A függvény elméletéhez (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
• A Cauchy-féle integráltételek. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
• Bevezetés a felsőbb mennyiségtanba (Budapest, 1907)
• A kapcsolástanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
• A körtanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
• Bevezetés a differenciál- és integrálszámításba (Budapest, 1908, 2. kiadás: 1920, 3. átdolgozott kiadás: 1965, 4. kiadás: 1967)
• Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Budapest, 1910-16)
• Determinánsok (Term. és Techn. 1915)
• Determinánsok (Budapest, 1925)
• Analytikai geometria (Budapest, 1926)
• A véletlen a természettudományokban (Budapest, 1927)
• Über mathematische Begabung (Leipzig, 1933)
• Adalék a térbeli görbék elméletéhez. (Budapest, 1938)
• Transzverzális és ortogonális (Budapest, 1938)
• Egy differenciális függvényegyenlet (Budapest, 1941)

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1960.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 159–160. o.  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, II. kötet, 1940, Beke Manó szócikk, 879-881. hasáb

Irodalom

• Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Budapest, 1956. S. sz.).