Belga szabadságharc
From Wikipedia, the free encyclopedia
A belga szabadságharc az Egyesült Németalföldi Királyságban (hollandul: Vereinigd Koninkrijk der Nederlanden) kirobbant konfliktus volt. Kezdete a brüsszeli felkelés (1830 augusztusában), és egy független, római katolikus és semleges Belgium létrejöttével fejeződött be. I. Vilmos, Hollandia királya nem volt hajlandó Belgiumot önálló államnak tekinteni egészen 1839-ig; a londoni egyezmény nyomására engedett.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az Egyesült Németalföldi Királyságban 1813-ban vezették be a napóleoni törvényeket. Az 1814-es brit–holland egyezményben a „Németalföld Egyesült Tartományai” (hollandul: Verenigde Provinciën der Nederlanden) és az „Egyesült Németalföld” (hollandul: Verenigd Nederlanden) megnevezés szerepel. Napóleon 1815-ös vereségét követően a bécsi kongresszus az Orániai-Nassaui-ház számára alkotott királyságot, összekapcsolva a holland tartományokat a volt Osztrák Németalfölddel annak érdekében, hogy erős háttér-államot hozzon létre Franciaországtól északra. A bécsi diplomáciai alkudozásokra jellemző, hogy egy korai előterjesztés Poroszországnak adta volna a volt osztrák területeket, jutalmul a Napóleon elleni háborúban való részvételért. A britek megtagadták a volt holland gyarmat, Ceylon, és a fokföldi gyarmatok visszaszolgáltatását, amelyeket Hollandiától a napóleoni vezetés alatt elfoglaltak és az új Németalföldi Királyságot ezekkel a dél-flandriai tartományokkal kárpótolták.