Benedikt Ottó
(1897-1975) magyar villamosmérnök / From Wikipedia, the free encyclopedia
Benedikt Ottó (Budapest, 1897. május 18. – Budapest, 1975. november 25.) Kossuth-díjas magyar villamosmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kora ifjúságától kezdve részt vett a kommunista munkásmozgalomban, élete jelentős részében, 1920 és 1955 között ausztriai, majd szovjetunióbeli emigrációban élt. Tudósi életműve alapján a 20. századi magyarországi irányítástechnika, az automatizálási kutatások egyik jeles alakja, szervezőegyénisége volt. Tudományos pályáját kommutátoros motorok tervezésével kezdte, később a villamos gépek automatikájának, önműködő szabályozásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Legjelentősebb fejlesztése és találmánya az autodin néven ismertté vált automatizált erősítőgép. Elméleti munkásságának számottevő eredménye a mágneses kör indukciós, feszültségi stb. jellemzőinek pontos kiszámítására alkalmas nomografikus eljárás kidolgozása. Kezdeményezésének és szervezőmunkájának köszönhetően alakult meg az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének egyik intézményi jogelődje a budapesti műegyetemen, amelynek 1960 és 1970 között vezetője, illetve alapító igazgatója volt.
Benedikt Ottó Отто Бенедикт | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1897. május 18. Budapest |
Elhunyt | 1975. november 25. (78 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Ismeretes mint | villamosmérnök |
Házastárs | Benedikt Alice |
Gyermekek | Benedikt Szvetlána |
Iskolái | Bécsi Műszaki Egyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Bécsi Műszaki Egyetem (1930) |
Pályafutása | |
Szakterület | elektrotechnika, irányításelmélet |
Tudományos fokozat | műszaki doktor (1930), műszaki tudományok doktora (1937) |
Munkahelyek | |
Moszkvai Energetikai Intézet | tanszékvezető egyetemi tanár (1939–55) |
Budapesti Műszaki Egyetem | tanszékvezető egyetemi tanár (1955–66) |
MTA Automatizálási Kutatóintézet, Budapest | laboratóriumvezető (1960–64), igazgató (1964–70), tudományos tanácsadó (1971–75) |
Szakmai kitüntetések | |
Kossuth-díj (1958), Akadémiai Aranyérem (1968) | |
Akadémiai tagság | MTA levelező tag (1956), rendes tag (1958) |