Berlin-Tegel repülőtér
Berlin nagyobbik nemzetközi repülőtere From Wikipedia, the free encyclopedia
A Berlin-Tegel Otto Lilienthal repülőtér (IATA: TXL, ICAO: EDDT) Berlin és a Berlin-Brandenburgi agglomeráció korábbi két nemzetközi repülőtere közül a nagyobbik volt. 2016-ban körülbelül 21,3 millió utas használta,[4] ezzel Németország negyedik legforgalmasabb repülőtereként (a frankfurti, müncheni és düsseldorfi repülőtér után),[5] Európában a 26. helyen állt. A repülőteret a Flughafen Berlin Brandenburg GmbH (FBB) üzemeltette.
| Berlin-Tegel repülőtér | ||||||||||
| Flughafen Berlin-Tegel | ||||||||||
 | ||||||||||
 | ||||||||||
| IATA: TXL ICAO: EDDT | ||||||||||
| Adatok | ||||||||||
| Elhelyezkedés | Reinickendorf Németország | |||||||||
| Kiszolgált város | Berlin | |||||||||
| Megnyitás | 1939 | |||||||||
| Bezárás | 2020. november 8. | |||||||||
| Üzemeltető | Flughafen Berlin Brandenburg GmbH | |||||||||
| Névadó | Otto Lilienthal | |||||||||
| Építész(ek) | Gerkan, Marg und Partner | |||||||||
| Tszf. magasság | 37 m | |||||||||
| Utasforgalom | 22 000 430 (2018)[1][2] | |||||||||
| Teherforgalom | 39 996 t (2017)[3] | |||||||||
| Gépmozgás | 173 713 (2017)[3] | |||||||||
| Futópályák | ||||||||||
| ||||||||||
| Elhelyezkedése | ||||||||||
 Berlin-Tegel repülőtér
Pozíció Németország térképén
| ||||||||||
 é. sz. 52° 33′ 35″, k. h. 13° 17′ 16″ | ||||||||||
 | ||||||||||
| A repülőtér weboldala | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin-Tegel repülőtér témájú médiaállományokat. | ||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||||||||
A repülőtér 2020. november 8-án véglegesen bezárt. A légi utasforgalmat az új Berlin-Brandenburg repülőtérre helyezték át.[6]
Az egykori repülőtér a jövőben egy új városrésznek ad otthont, amelyben maga az épület egy ipari, kutatási és fejlesztési központ részeként születik újjá.[7]
Tegel repülőtere a berlini városközponttól tizenegy kilométerre északnyugatra fekszik, Berlin 12. kerületének, Reinickendorfnak Tegel nevű városrészében, 37 méterrel a tengerszint felett. A repülőtér utasközlekedést kiszolgáló főbejárata a 4. kerületre (Charlottenburg-Wilmersdorf) nyílik. A repülőtér területe 461 hektár, ebből 302 hektár (66%) az állami ingatlankezelő, 159 hektár (34%) Berlin szövetségi állam tulajdona.[8]
A repülőtér a berlini buszjáratok közül a TXL, X9, 109 és 128 buszokkal volt megközelíthető. Bekötőút vezet ide a 111-es autópályáról; maga az autópálya alagútban halad el a repülőtértől északra, a futópálya mellett.
Vasúti közlekedéssel nem volt elérhető a repülőtér. Korábban tervezték az 5-ös U-Bahn-vonal 2,7 km-es meghosszabbítását a Berlin Jungfernheide pályaudvartól a repülőtérig, hogy vasúton is összekössék a belvárossal a repteret; az összeköttetés már 1965 óta szerepel a tervekben,[9][10] a vasútból 450 méter 1980-ra el is készült, és 2003. július 14. óta a berlini tűzoltóság használja kiképzésre, 1995-ben pedig észak felé építették tovább az U-Bahn vonalát, a reinickendorfi városháza felé, ahol a 8-as U-Bahn-vonallal tervezték összekötni.[11]
A kezdetek
A mai repülőtér területe eredetileg a Jungfernheide-erdő része volt, amely a porosz nemesség vadászterületeként szolgált. A 19. században tüzérségi lőtérként használták. A repülés története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a Porosz Királyi Léghajózászlóalj ott állomásozott, és a terület Luftschiffhafen Reinickendorf néven vált ismertté. 1906-ban hangárt építettek a Groß-Basenach és Parseval típusú léghajók tesztelésére.
Nem sokkal az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 20-án a területet a légi felderítő személyzet katonai kiképzésének szentelték. A háborút követően a Versailles-i Szerződés következtében az összes repülési ipar megszűnt, amely megtiltotta Németországnak, hogy fegyveres repülőgépei legyenek. 1930. szeptember 27-én Rudolf Nebel kísérleti rakétatesztelő és kutató létesítményt indított a helyszínen. Raketenschießplatz Tegel néven vált ismertté, és kiváló repülőgép-mérnökök kis csoportját vonzotta, köztük Wernher von Braun német rakétaúttörőt is.. 1937-ben a rakéta úttörői elhagyták Tegelt a titkos peenemündei hadseregkutató központ javára.
A második világháború alatt a terület ismét katonai gyakorlóterületként szolgált, főleg a Flak csapatok számára. A szövetséges légitámadások során megsemmisült.
A II. világháború után
A terület kertekké alakításának terveit az 1948. június 24-én megkezdett berlini blokád miatt elhalasztották. Az ezt követő, USA vezette berlini légiszállításban gyorsan kiderült, hogy Berlin jelenlegi fő repülőtere, a Tempelhof nem elég nagy ahhoz, hogy minden segélyszállító repülőgépet befogadjon. Ennek eredményeként a Tegelért akkoriban felelős francia katonai hatóságok elrendelték egy 2428 m (7966 láb) hosszú kifutópálya megépítését, amely akkoriban a leghosszabb volt Európában, valamint ideiglenes repülőtéri épületek és alapvető infrastruktúra megépítését. Az alapkőletételre 1948. augusztus 5-én került sor, és csak 90 nappal később, november 5-én az "Egyesült Államok Légierejének" (USAF) egy Douglas C-54 Skymaster-e volt az első repülőgép, amely leszállt az új repülőtéren. Az "Egyesült Államok Légiereje Európában" (USAFE) főparancsnoka, Cannon tábornok és az angol-amerikai légiszállítás vezérkari főnöke, Tunner tábornok ezzel a géppel érkezett Tegelre.
Az alapvető árukat és nyersanyagokat szállító brit Dakota és Hastings repülőgépek 1948. november 17-től kezdték rendszeresen használni a Tegelt. Az előbbiek általában élelmiszert és üzemanyagot szállítottak, míg az utóbbiak szénnel voltak megrakva. 1948. december 14-től rendszeres teherrepülések kezdődtek meg amerikai C-54-esekkel. 1948 decemberében három Armée de l'Air Junkers Ju 52 /3m szállítógép is elsőkként vett részt a légiszállításban. Az Armée de l'Air azonban csak nagyon kis mértékben és szimbolikus módon járult hozzá a teljes légiszállítási erőfeszítéshez. A francia szállítóflotta elkötelezettsége az indokínai háborús erőfeszítések mellett, valamint az a közös angol-amerikai döntés, hogy a légiszállítás hátralévő részében csak négy hajtóműves repülőgépeket alkalmaznak, hogy növeljék a járatok számát és az egyes repüléseken szállított rakomány mennyiségét, kihasználva e repülőgépek nagyobb sebességét és nagyobb kapacitását, a francia részvétel megszűnt.
Az újraegyesítés után
Németország 1990. október 3-i újraegyesítését követően az egykori nyugat-berlini repülőterekre vonatkozó hozzáférési korlátozásokat feloldották.
A Lufthansa 1990. október 28-án újraindította a berlini járatokat, és kezdetben napi tizenkét járatpárt üzemeltetett korlátozott számú útvonalon, köztük a Tegel–Köln, a Tegel–Frankfurt és a Tegel–London Gatwick útvonalon.
Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:
Utasforgalom
| Utasok száma | 6 715 402 | 7 234 345 | 8 622 359 | 9 863 870 | 11 014 062 | 13 345 188 | 15 025 600 | 20 688 016 | 20 460 688 | 5 870 756 |
| 1991 | 1994 | 1997 | 2001 | 2004 | 2007 | 2010 | 2014 | 2017 | 2020 |
Adatok: Wikidata
Utasforgalom úti célok szerint
A rendszer erősségei és gyengeségei
2020-ra a Berlin-Tegel nyolcszor annyi utast kezelt, mint ami az 1974-ben átadott új épületben eredetileg tervezett évi 2,5 millió utas. 2014-ben körülbelül 21 millió utast kezeltek. A rendszernek ez a szokatlan képessége az ilyen magas kihasználtság elsajátítására részben a rövid és világos útvonalak architektúrájának köszönhető. Ennek ellenére a kapugyűrűben a check-in pultok előtt rendszeresen sorok alakultak ki, amelyek hátráltatták az átjutást a többi pozícióba. Kis ellenőrző pontok lassították az áthaladást, ugyanakkor külön biztonsági személyzetre volt szükség a nem összekapcsolt várótermekben. Maguk a várótermek gyakran túl kicsik voltak a modern repülőgépekhez; Ráadásul a parkolási pozíciókat úgy kellett megválasztani, hogy a schengeni és nem schengeni utasok ne ugyanazt a várótermet használják. A transzfer utasok csak a C terminálon belül szállhattak át anélkül, hogy ismét át kellett menniük a biztonsági ellenőrzésen. A repülőtéren nem volt központi poggyászkezelő rendszer; A beérkező transzfer poggyászokat egy speciálisan erre a célra épített csarnokba vitték, ahol manuálisan válogatták ki és előkészítették a csatlakozó járatokra.
A terminál útrendszere is problémás volt. A főépület alatti központi érkezés és indulás jelentett forgalmi szűk keresztmetszetet, azonban a tervezéskorinál kisebb forgalom mellett ez az útrendszere kényelmes, gyors és rövid távolságú autóbusszal vagy tömegközlekedéssel történő érkezést és indulást tett lehetővé.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
