Bulgária közigazgatása
From Wikipedia, the free encyclopedia
Bulgária területe 28 megyére (bolgárul област [oblaszt]) oszlik. A közigazgatás elsődleges szintje a megye, amelyet az 1999-es közigazgatási reform vezetett be (1999. január 8.) újra és az Eurostat hierarchiája szerint a NUTS-3-as szintnek felel meg. A mai megyék az 1959–1987 közötti időszak kerületeinek (окръг [okrăg]) felelnek meg néhány kisebb eltéréssel.
megye
megye
megye
megye
megye
megye
megye
megye
megye
megye
megye
Zagora
megye
megye
megye
Tarnovo
megye
megye
megye
A jelenlegi 28 megye (többes számban области [oblasztyi]) a következő:
- Blagoevgrad megye, székhelye Blagoevgrad
- Burgasz megye, székhelye Burgasz
- Dobrics megye, székhelye Dobrics
- Gabrovo megye, székhelye Gabrovo
- Haszkovo megye, székhelye Haszkovo
- Kardzsali megye, székhelye Kardzsali
- Jambol megye, székhelye Jambol
- Kjusztendil megye, székhelye Kjusztendil
- Lovecs megye, székhelye Lovecs
- Montana megye, székhelye Montana
- Pazardzsik megye, székhelye Pazardzsik
- Pernik megye, székhelye Pernik
- Pleven megye, székhelye Pleven
- Plovdiv megye, székhelye Plovdiv
- Razgrad megye, székhelye Razgrad
- Rusze megye, székhelye Rusze
- Sumen megye, székhelye Sumen
- Szilisztra megye, székhelye Szilisztra
- Szliven megye, székhelye Szliven
- Szmoljan megye, székhelye Szmoljan
- Szófia város, székhelye Szófia
- Szófia megye, székhelye Szófia
- Sztara Zagora megye, székhelye Sztara Zagora
- Targoviste megye, székhelye Targoviste
- Várna megye, székhelye Várna
- Veliko Tarnovo megye, székhelye Veliko Tarnovo
- Vidin megye, székhelye Vidin
- Vraca megye, székhelye Vraca
Félreértésre adhat okot, hogy a közigazgatási egységek neve korszakonként változott.
A bolgár állam megalakulása után a kerület (okrăg) vált a közigazgatás fő szintjévé. Az 1901-es közigazgatási reform a kerületek számát 26-ról 12-re (Burgaszi, Sumeni, Kjusztendili, Pleveni, Plovdivi, Ruszei, Szófiai, Sztara Zagorai, Tărnovói, Várnai, Vidini, Vracai) csökkentette és (a Balkán-háborúk eredményeként rövid időre elfoglalt, ma Görögországhoz, Törökországhoz és Macedóniához tartozó területek szervezésétől eltekintve) az 1934-es közigazgatási átszervezésig ez így is maradt.
Ekkor a közigazgatási egységek neve is megváltozott (oblasztra), számukat pedig 7-re (Szófiai, Plovdivi, Sztara Zagorai, Burgaszi, Sumeni, Pleveni, Vracai) csökkentették. 1940-ben Bulgária visszakapta Romániától Dobrudzsa északi részét, amelyet a második Balkán-háborúban (1913) vesztett el. 1944-ben a háború befejeződésével két újabb oblasztot alakítottak ki; a Szófiai oblasztból leválasztva a Gorna Dzsumajait (1950-től Blagojevgrádi) és a Sumeni oblasztból (melynek a neve is megváltozott: Várnai oblasztra) a Ruszeit.
Az 1946-os újabb közigazgatási reform törvényesítette az 1944-es változtatásokat. 1949-ben az oblasztok nevét ismét okrăgra (kerületre) változtatták, számuk 12-re nőtt a Gorna Orjahovicai (1954-től Tărnovói), Sumeni és Haszkovói kerületek megalakulásával (ill. 2 évig létezett a Vidini kerület, melyet 1951. január 2-án a Vracaihoz csatoltak). Néhány kerület nevét is megváltoztatták (A Várnai kerület 1949–1956 között Sztálini, a Sumeni 1950-től Kolarovgrádi néven szerepelt). Az 1950-es években a gazdasági körzetesítés (rajonizálás) keretében a közigazgatási reformtörekvések a nagyobb komplex gazdasági-közigazgatási körzetek (rajonok) kialakítását célozták. Az kerületek-járások rendszerét elavultnak tartották („polgári bázison alapulnak“), a körzetek kialakítását a komplexitás, az optimalitás, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a csökkent távolságok és a munkaerő észszerű felhasználása elvén kívánták kialakítani (Beskov, 1957). Az 1959-ben végrehajtott átfogó közigazgatási átszervezés ezzel a törekvéssel épp ellentétes irányú volt, 28, a maival csaknem egyező kerületet és 2 kerületi jogú nagyvárost (Várna, Plovdiv) hoztak létre, ez utóbbiak csupán 1961-ig léteztek. A korábbi háromszintű közigazgatási rendszer kétszintűvé vált, a járásokat (okolija) megszüntették. Az új közigazgatási beosztást érő kritikák szerint az új kerületek túl kicsik (1959-hez képest az átlagos népességszám 516 ezer főről 261 ezerre csökkent). A tervgazdálkodásban fontos szerepet töltöttek be, a népgazdasági terveket ezen a szinten dolgozták ki.
Az 1950-es évek körzetesítése alapján kidolgozott új közigazgatási beosztás 1987 augusztusában lépett életbe. A kerületek összevonásával 9 (átlagosan 997 ezer lakosú) megyét (oblaszt) alakítottak ki (Szófia város, Szófia, Plovdiv, Haszkovo, Burgasz, Várna, Razgrád (1993-tól Rusze), Pleven, Mihajlovgrád (1991-től Montana) megye). A Topolovgradi kistérség Haszkovo megyéhez került, ez volt az egyetlen eset a korábbi kerületi határok átlépésére. A megyék kialakításánál olyan termelési komplexumok kialakítása volt a cél, melyeket valamely termelési ág kiemelkedő szerepe jellemez, és városi vonzáskörzetekből épül fel. Mindez az állami támogatási rendszer területi elosztásának megalapozását szolgálta (Bernek, 2000).
A rendszerváltással megváltozó politikai környezet és regionális politika új alapra helyezte a közigazgatási rendszer szerkezeti felépítését. Napirendre került a nagyméretű megyék megszüntetése. Az adminisztratív reform az 1987 előtti 28 egységes felosztáshoz tért vissza, az egységek elnevezésének megváltoztatásával (oblasztra). A korábbi Mihajlovgrádi és Tolbuhini kerületek új nevet kaptak (Montana és Dobrics). Haszkovo megye változtatta meg jelentősen területét a korábbihoz képest; a Topolovgradi és az Ivajlovgradi kistérségekkel bővítette területét (előbbi 1987 előtt Jambol, utóbbi Kărdzsali kerülethez tartozott). Lăki kistérség Szmoljan megyétől átkerült Plovdivhoz, Razgrad megye bizonyos területét (az egykori Szenovoi kistérséget) Ruszéhoz csatolták, a korábban Tărgoviste megyéhez tartozó Dralfa térségét viszont hozzácsatolták. A kialakított régi-új beosztás még egy alkalommal változott; 2000-ben a Knezsai kistérség Vraca megyétől Plevenhez került át.
Az Európai Unióhoz való közeledés jeleként azonban kialakítottak NUTS-2-es szintű régiókat is (zárójelben a hozzájuk tartozó megyék): Északnyugati – Szeverozapaden (Vidin, Vraca, Montana), Észak-Középső – Szeveren Centralen (Pleven, Lovecs, Gabrovo, Veliko Tărnovo), Északkeletii – Szeveroiztocsen (Rusze, Razgrad, Tărgoviste, Sumen, Szilisztra, Dobrics, Várna), Délnyugati – Juzsnozapaden (Szófia, Pernik, Kjusztendil, Blagojevgrad), Dél-Középső – Juzsen-Centralen (Pazardzsik, Plovdiv, Szmoljan, Kărdzsali, Haszkovo, Sztara Zagora), Délkeleti – Juzsnoiztocsen (Burgasz, Jambol, Szliven). Ezek a régiók a hagyományos gazdasági nagykörzeteknek felelnek meg, jelenleg főként statisztikai szerepük van, jelentőségük azonban a várható EU-csatlakozás után előreláthatóan növekedni fog (a különféle támogatásokat főként NUTS-2-es szinten ítélik majd meg a csatlakozás után). Bulgária továbbra is egyike Európa leginkább centralizált államainak, mivel a területi közigazgatás valamennyi szintjén a központi államtól függ, a megyék szerepe csupán a központi hatalom helyi képviselete, nincs valós önkormányzatuk (hasonló a helyzet például Romániában vagy Törökországban). A megyéknek például nincs saját zászlójuk vagy címerük, bár a regionális (megyei) identitás létezik, a regionalizmus tényleges kialakulása azonban még várat magára. Az EU-csatlakozás után várható ennek felerősödése, de (Magyarországhoz hasonlóan) kérdéses a megyék és a régiók jövőbeli szerepe.