Rendkívül változatos rokonsága révén a cickafark a különösen sokat kutatott növénycsoportok közé tartozik: sejttani, genetikai módszerekkel és szövetátültető (transzplantációs) kísérletekkel is nagyon behatóan vizsgálták. E vizsgálatok alapján jól áttekinthető a nemzetség fajainak és kialakulásának folyamata, abban a környezeti viszonyok szerepe.
A felsorolt cickafarkfajok illatát és gyakran a kesernyés ízét az illóolajok és laktonok okozzák. A laktonok egy része jellegzetes azulogén vegyület, amiből vízgőzzel desztillálva kékes színű, kamazuléntartalmú illóolajat vonnak ki.
A nemzetség összesen mintegy száz fajt számlál, de ezek közül legismertebb a közönséges cickafark – olyannyira, hogy amikor a köznyelvben cickafarkról beszélünk, vagy akár a lexikális hivatkozásokban is a 'cickafark' kifejezés szinte mindig a közönséges cickafarkra utal.
A közönséges és mezei cickafark teája különféle női bajokra és hólyagproblémákra is jó.
Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1998. 60., 61., 290. o. ISBN9639121223 [1999]