Csillagászati navigáció

From Wikipedia, the free encyclopedia

Elsősorban a nyílt tengeri hajózásban és nagy távolságú repülésben alkalmazott tájékozódási módszerek csoportja, célja a jármű helyzetének meghatározása az égitestek látszólagos elhelyezkedése alapján.

Az elmúlt évtizedekben az elektronikus navigációs rendszerek, mindenekelőtt a műholdas helymeghatározó berendezések kiszorították a napi használatból. Hajókon ma már többnyire csak tartalék gyanánt, azaz az elektronikus eszközök meghibásodása vagy a műholdas rendszerek működési zavara esetén használják. Repülőgépeken való alkalmazása teljesen eltűnt. Mai napig tartó jelentőségét az adja, hogy szükség esetén teljesen autonóm helymeghatározási lehetőséget biztosít a hajók számára, mert működése nem függ sem a parton és a világűrben kiépített infrastruktúrától, sem elektronikus (tehát érzékeny) berendezések működőképességétől.

Legfontosabb eszközei a szextáns, a hajózási almanach és a kronométer. Egyes elterjedt eljárások alkalmazásánál az előreszámítást is figyelembe kell venni, ezért gyakran a jármű irányításához amúgy is nélkülözhetetlen tájolóra és logra is szükség van.