Csin Si Huang-ti
kínai császár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) (kínai írással: 秦始皇帝; i. e. 259 – i. e. 210) Kína első császára, a Csin (Qin)-dinasztia alapítója.[1]
Nem tévesztendő össze a következővel: Sárga Császár (Huang-ti). |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) 秦始皇帝 | |
19. századi ábrázolás | |
Csin (Qin) királya | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 247 – i. e. 221 | |
Elődje | Csuang-hsziang (Zhuangxiang) |
Utódja | nem volt |
Kína császára | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 221 – i. e. 210 | |
Örököse | Fu-szu (Fusu) |
Elődje | nem volt |
Utódja | Csin Er Si Huang-ti (Qin Er Shi Huangdi) |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Csin-dinasztia |
Gyermekkori név | Csao Cseng (Zhao Zheng)/Jing Cseng (Yíng Zhèng) |
Született | i. e. 259 Hantan |
Elhunyt | i. e. 210 (50 évesen) Guangzong County |
Nyughelye | Li-hegy (30km-re Hszian (Xi'an) városától) |
Édesapja | Csuang-hsziang (Zhuangxiang) |
Édesanyja | Csao Csi (Zhao Ji) |
Testvére(i) |
|
Gyermekei | Fu-szu (Fusu), Hu-haj (Huhai), Kao (Gao), Csianglü (Jianglu) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) 秦始皇帝 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csao Cseng (Zhao Zheng) (vagy Jing Cseng (Ying Zheng)) néven született Csin (Qin) állam trónörököse, Ji-zsen (Yiren) herceg (aki akkor az egyik szomszédos királyság udvarában élt túszként) és felesége, egy volt táncosnő gyerekeként. Apja korán meghalt, és Cseng i. e. 247-ben 13 évesen került Csin trónjára. Míg kiskorú volt, Lü Pu-vej (Lü Buwei) kancellár (anyja korábbi gazdája) kormányzott helyette. Nagykorúvá válásakor anyja szeretője, Lao Aj (Lao Ai) államcsínyt kísérelt meg ellene, de nem járt sikerrel. Csin királyaként sorra hódította meg a hadakozó fejedelemségek korának többi államát és i. e. 221-re, 38 éves korára egyesítette Kínát, amelynek első császárává kiáltotta ki magát. Uralkodása alatt a kínai állam nagy mértékben terjeszkedett dél és észak felé egyaránt.
Kancellárja, Li Sze (Li Si) segítségével legista elvek alapján rendezte be államát. Nagyszabású belpolitikai és gazdasági reformokat hajtott végre, egységesítette a pénzrendszert, az írást és a mértékegységeket. Az ország északi határán a már meglévő erődrendszerek összekötésével kialakította a Nagy Fal első változatát. Számos új utat és csatornát építtetett. Az utókor zsarnoknak tartotta, mert könyörtelenül leszámolt a reformjait nem követőkkel. Betiltott az irodalmi és költészeti tartalmú könyveket, azt a több száz tudóst, akiknél ilyeneket találtak, állítólag élve eltemettette. Rettegett a haláltól, megszállottan kereste az örök élet elixírjét. Város méretű mauzóleumát több ezer, agyagból készült, élethű katonaszobor hadseregével őriztette.
A klasszikus konfuciánus történetírás megalomán zsarnokként tekintett rá. A 20. században sokat változott a megítélése, inkább országegyesítő, reformokat bevezető uralkodóként tekintenek rá, bár alakja átpolitizált, ideológiailag erősen befolyásolt.