Dózsa György
az 1514-es parasztháború katonai vezetője / From Wikipedia, the free encyclopedia
Makfalvi Dózsa György (németül: Georg Dózsa, románul: Gheorghe Doja, szlovénül: Juraj Dóža, horvátul: Juraj Doža;[3] Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) régi székely nemesi család, a háromszéki dálnoki lófőcsalád sarja, végvári vitéz,[4] az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Dózsa György (egyértelműsítő lap). |
Dózsa György (Makfalvi Dózsa György) | |
„Vitéz Dózsa György, a pórkirály”, Madarász Viktor olajfestménye (1867), Kiscelli Múzeum[2] | |
Született | 1470 körül Dálnok |
Elhunyt | 1514. július 20. Temesvár |
Foglalkozása | hadvezér |
Halál oka | kivégzés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsa György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
X. Leó pápa 1513-ban Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki Bakócz Tamás esztergomi érseket[5] és bíborost, aki 1514. április 9-én pápai legátusi minőségében Budán kihirdette a török elleni keresztes háborúra szólító pápai bullát és a keresztes katonák összegyűjtésével az obszerváns szerzeteseket bízta meg. Az európai keresztes sereg gerincét a magyarok adták volna, amelynek vezetésével a székely katonát, Dózsát bízta meg az érsek. Május 24-én visszavonta a keresztes had szervezését. A keresztes seregbe akkorra már belépett obszerváns ferences szerzetesek és plébánosok prédikációikban feltüzelték a parasztsereget azzal, hogy a nemesek így az önző érdekeik miatt megvonták tőlük a pápai bullában megígért bűnbocsánat lehetőségét.[6] Ennek következtében a székely Dózsa vezérletével, az összegyűlt seregek „az úgynevezett kurucz lázadásban váratlanul felkeltek”,[7] amely később az „urak” és a „parasztok” háborújává szélesedett Magyarországon. Dózsa felszólította a seregét a „hűtlennek nevezett nemesség kiirtására”.[8] A történészek szerint a magyar történelem meghatározó személyisége.[9]