Dunaújvárosi kikötő
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Dunaújvárosi kikötő 1954-ben kezdett működni. A dunaújvárosi vasmű építésének szükségességét Széchenyi István fogalmazta meg 1842-ben, aki William Tierney Clark angol mérnöknek 1942. április 5-én írt levelet. A Duna kereskedelmét szerette volna növelni. 1831-től a Vaskapu irányába a hajózási feltételeket javították, csatornát indítottak 1846-ban.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Dunaújvárosi kikötő | |
Ország | Magyarország |
Város | Dunaújváros |
Alapítva | 1954 |
Üzemeltető | ISD Portolan Kft. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 58′ 48″, k. h. 18° 54′ 48″46.9801, 18.9134 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaújvárosi kikötő témájú médiaállományokat. |
1950. március 6-án döntöttek három lehetőség közül: Szalki-sziget dunapentelei kikötője, Kisapostagi-sziget kikötőjének építése, Kisapostag alatti területen dunai kikötő építése. A Szalki-sziget északi részét jelölték ki a munkálatokra, tervek szerint a déli részen drótkötélpályát vezettek a vasműhöz. Az Állam Ipari Tervező Intézetet keresték meg a dunaújvárosi kikötő megtervezésével. Amit el is fogadtak 1950. március 8-án.
Tasson, Dunapentelétől 10 kilométerre kezdődtek el a munkálatok, a soroksári Duna-ágnál. Keszonokat úsztattak a zsilipkapun keresztül a vezérárokba. 1951 novemberében már három szekrény keszton lett leültetve, 1952 júniusára végeztek az összes 53 darabbal.
1953-ban az építés szüneteltették 1954 tavaszáig. 1957-ben a Mahart a kikötőt a vasműnek átadta, ezt a döntést hibásnak vélik a kikötő tovább fejlesztése miatt. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Szalki-szigeten a ruhagyár, ahol 300 fő kezdett dolgozni. 2005-től egy vállalkozó szálloda építésének céljából vásárolta meg a kikötő igazgatóságának épületét, amiben 1957-től ruhagyár működött.
A kikötő iparivá lett kiépítve, a másik dunai oldalon való folytatása abba maradt. Tervek szóltak ellenben a Szalki-sziget személyszállítására vonatkozólag is, a mezőgazdasági termékek vízi kereskedelme miatt szintén szükségesnek vélték a további fejlesztéseket a dunai részen. 1954. június 1-jén adták át a dunaújvárosi kikötőt, ahol 1954 júliusától kezdtek dolgozni.
Jeges dunai árvíz károkat okozott a kikötőben az 1950-es években a jeget, ami a Dunát felduzzasztotta, a Magyar Honvédség ágyúval robbantotta fel.
A Magyar Állam megvette 1954-ben a Meszhartnak oroszok által tulajdonában levő részét. Megalapítva a Magyar Hajózási Részvénytársaságot 1955. január 1-jén.
1977-ben helyreállították a 6-os jelzésű uszályállást.
Rajna–Majna–Duna-csatorna kiépülésével a hajóforgalom növekedett 1990-es években. Ennek következtében igénnyé vált ivóvíz vételező hely létrehozására. 1998-ban kiváló eredményt ért el a kikötő a megnövekedett élelmiszer szállításával. 185 000 tonna búza, árpa, kukorica, repce, napraforgó berakására került sor. Gabonalerakó konténert kezdtek használni. A dunaújvárosi kikötőben rakodtak árpa, maláta, márványpor, papírbála, szója, búza, cement, műtrágya, napraforgó, zsákos árpa, zsákos maláta, kukoricapellet, olivin, kukorica termékeket.
2001-ben növekedett a hajózás az Al-Dunán.