Dél-Amerika történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Dél-Amerika történelme a nyugati félteke kontinensének múltját vizsgálja, elsősorban az elérhető írásos forrásokat, másodsorban az orális történeteket és hagyományokat, illetve a régészet által feltárt leleteket.
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: a másolásból eredő elírásokat javítani kellene, belső linkeket rakni rá |
A kontinenst észak felől népesítették be az amerikai őslakók, akik évezredekig háborítatlanul fejlődtek. A 15. században megindult spanyol és portugál hódítás, majd kolonizáció ezt a fejlődést megszakította, a behurcolt betegségek, a nélkülözések és a gyarmatosítók kegyetlenkedései az őslakos népesség összeomlásához, számának nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Az Atlanti-óceánon átívelő rabszolga-kereskedelem, elsősorban Brazíliában, jelentős fekete afrikai népesség megjelenéséhez vezetett, akik magukkal hozták saját kultúrájukat, hagyományaikat, zenéjüket.
A 16. századtól a 19. századig a kontinenst elsősorban a gyarmatosító hatalmak, az őslakosok, valamint a megszökött vagy felszabadult rabszolgák közötti feszültségek formálták. A 19. század során a dél-amerikai országok kivívták függetlenségüket Spanyolországtól és Portugáliától és a gyarmatok maradványain kialakuló nemzetállamok identitáskeresése további konfliktusokat szült. Számos háborút vívtak egymás között területért, nyersanyagokért vagy nemzeti presztízsért.
A 20. század során a kontinens számos országában katonai diktatúrák vették át a hatalmat, amelyeket csak a 20. vége felé váltottak fel a demokratikusan megválasztott kormányok.