Edgar Mitchell
amerikai űrhajós / From Wikipedia, the free encyclopedia
Edgar Dean Mitchell (Hereford, Texas, 1930. szeptember 17. – West Palm Beach, Florida, 2016. február 4.[10]) amerikai pilóta, űrhajós, később ufológus, a hatodik ember, aki – az Apollo–14 holdkomppilótájaként – a Holdra lépett.
Edgar Mitchell | |
Született | 1930. szeptember 17.[1][2][3][4][5] Hereford[6][7] |
Elhunyt | 2016. február 4. (85 évesen)[8][3][4][5][9] West Palm Beach[7] |
Iskolái |
|
Rendfokozat | sorhajókapitány |
Űrben töltött idő | 12 961 perc |
Repülések | Apollo–14 |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Edgar Mitchell témájú médiaállományokat. |
Mitchell egy gazdálkodó pár gyermekeként született Texasban, majd költözött a szülővárosának tekintett új-mexikói Artesiaba. Itt végezte el a középiskolát és itt fordult érdeklődése a repülés felé, maga is repülőjogosítványt szerezve, majd egyetemi éveit már Pennsylvaniaban, a Carnegie Institute of Technology (ma Carnegie Melon Egyetem) végezte, ahol első BSc diplomáját szerezte. 1952-ben belépett az Egyesült Államok Haditengerészetébe, majd ezen haderőnem keretében szerezte második BSc diplomáját, immár a repülőmérnöki stúdiumokra szakosodva. Tanulmányai megkoronázása képpen – még mindig tengerészként – beiratkozott a Massachusetts Institute of Technology (MIT) repülőmérnöki és űrhajózástani szakára, ahonnan doktori fokozattal végzett. Ez egyben kijelölte az útját az US Navy-n belül is: pilótaképzést kapott és sugárhajtású gépeken előbb hordozós pilóta jogosítványt szerzett, majd berepülőpilóta lett, miközben oktatói minőségben továbbra is jeleskedett az olyan tárgyakban, mint a matematika, vagy a navigációs elmélet.
1966-ban jelentkezett a NASA ötödik űrhajósválogatási felhívására és a teszteket sikerrel teljesítve 1966 áprilisában űrhajósjelölt lett tizenkilencedmagával. Csoportját a NASA már az Apollo-program utáni időkre válogatta, ám később a csoport kis híján fele, 9 fő repült el a Holdhoz és az összesen 6 sikeresen leszállt holdkomppilótából 3 ebből a csoportból került ki, köztük Mitchellel. NASA űrhajósként előbb az Apollo–9 támogató személyzetének lett a tagja, majd első valódi űrhajós jelölését az Apollo–10 tartalék legénységébe, a tartalék holdkomppilóta pozícióra kapta. Deke Slayton legénységi rotációs rendszerében ez azt jelentette, hogy ő lehet az Apollo–13 repülésre kijelölt legénységének holdkomppilótája, ám a jelölést a NASA felső vezetése nem fogadta el, elsősorban a legénységi trió parancsnoka, Al Shepard felkészületlensége miatt és megcserélte az Apollo–13 és –14 legénységének jelölését. Így lett végül Mitchell az Apollo–14-re kijelölt holdkomppilóta.
1971. január 31-én az Apollo–14 felszállt Cape Canaveralről, hogy utasai leszálljanak és felderítsék a Hold Fra Mauro formációját. Apró hibákkal tarkított odaút után Mitchell és Shepard az Antares nevű holdkompjukkal 1971. február 5-én szálltak le a holdfelszínre, a kijelölt (munkanevén Cone kráter közelében fekvő) leszállási pont mellett mindössze 54 méterre. A két űrhajós két holdsétát tett, közel 9 órányi terjedelemben, ám a második holdsétára kitűzött feladatot – a Cone kráter peremének elérését – tájékozódási problémák miatt nem sikerült teljesíteniük. Erről az expedícióról Mitchell nevéhez is fűződik két kisebb jelentőségű elsőség: ő állította fel azt a színes tévékamerát, amellyel első ízben adtak színes tévéközvetítést a Hold felszínéről, illetve parancsnokával közösen tartják a leghosszabb Holdon, gyalogosan megtett távolság rekordját, illetve azt a rekordot, hogy egyedül voltak olyanok az űrhajózás-történetben, akik gyalogosan látótávolságon kívül kerültek az űrhajójuktól.
Mitchell a Holdról való visszatérését követően még megkapta az Apollo–16 tartalék holdkomppilóta jelölését (egyben utolsó feladatát NASA űrhajósként), majd ezt követően, 1972 októberében elhagyta a NASA és a Haditengerészet kötelékét is. Egy, még az Apollo–14-gyel a Holdról hazatérvén átélt szamádhi élmény hatására az egész későbbi életét meghatározó irányváltást határozott el. Behatóan, kísérletileg is elkezdett foglalkozni a paranormális jelenségekkel, távérzékeléssel, távgyógyítással, hatodik érzék kísérletekkel és UFO jelenségekkel. Ezen témakörökre szervezeteket alapított és elnökölt és nagy tekintélyű, vezető szaktekintéllyé vált.
Élete során háromszor nősült, hat gyermeke volt a három házasságából. 2016. február 4-én hunyt el egy west palm beach-i hospice házban, hosszas krónikus betegséget követően.