Első matabele háború
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az első matabele háború néven ismert hadjáratot 1893. október és 1894. január között vívták a mai Zimbabwe területén. A hadjárat során a Cecil Rhodes által vezetett Brit Dél-Afrika Társaság döntő vereséget mért a matabele (északi ndebele) népre, elfoglalta és brit fennhatóság alá vonta területüket és felszámolták az önálló Matabele Királyságot.
Első matabele háború | |||
Brit gyarmatosítás Afrikában | |||
Az 1893. október 25-én vívott shangani csata ábrázolása | |||
Dátum | 1893. október – 1894. január | ||
Helyszín | A mai Zimbabwe területe | ||
Eredmény | döntő brit győzelem, az Ndebele Királyság megszűnése | ||
Terület- változások | Matabeleföld brit fennhatóság alá került | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Első matabele háború témájú médiaállományokat. |
Lobengula, a matabelék királya, korábban kerülte a fegyveres konfliktust a brit társaság előőrseivel, mivel tanácsadói figyelmeztették arra, hogy a modern brit fegyverek milyen pusztítást végezhetnek a hagyományos harcmodor szerint tömeges alakzatban (impi) támadó matabele harcosok soraiban. Lobengula haderejében kb. 80 000 lándzsával felszerelt harcos és 20 000, Martini-Henry puskával felszerelt lövész volt. A viszonylag korszerű fegyverek hatását ellensúlyozta a matabelék alacsony színvonalú kiképzése és emiatt nem lehetett őket hatékonyan felhasználni ütközetben.
A konfliktus kezdetekor a Brit Dél-Afrika Társaságnak összesen 750 katonája lehetett, a Brit Dél-afrikai Rendőrség állományába szervezve. Őket egészítették ki a gyarmatról toborzott fehér önkéntesek (számuk nem ismert) és a mintegy 700 tswana harcos (a britek hagyományos szövetségesei a matabelékkel szemben). Cecil Rhodes, a Társaság vezetője és Cape Colony brit gyarmat miniszterelnöke, illetve Leander Starr Jameson, Mashonaland brit kormányzója szintén kerülték a fegyveres összecsapást a matabelékkel, mert nem akarták megingatni a telepesek és az anyaország bizalmát a gyarmat jövőjében. A konfliktus akkor éleződött ki, amikor Lobengula jóváhagyott egy büntető expedíciót az egyik Mashona törzsfőnök ellen a Fort Victoria nevű település körzetében, ami végül a Társasággal való fegyveres összeütközéshez vezetett.