Emulátor
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az emulátor egy olyan számítógépes program vagy hardver, ami más programoknak vagy eszközöknek a környezetét (vagy annak részét) „szimulálja”, vagyis lehetővé teszik az adott rendszerrel nem kompatibilis programok (vagy operációs rendszerek) vagy számítógépek futtatását. Természetesen (a szükséges átalakítások miatt) az emulátorok néha[1] lassabban működnek, mint az eredeti környezet. Tesztelésre is ideálisak lehetnek az emulátorok, mivel hiba esetén csak az álkörnyezet fagy le és nem kell újraindítani a teljes rendszert.
A számítástechnikában az emulátor egy olyan hardver, szoftver vagy mindkettő, amely lemásolja ill. utánozza (emulálja) egy kiinduló számítástechnikai rendszer funkcióit egy második, eltérő számítógépes rendszeren, úgy, hogy a második rendszer viselkedése minél jobban megközelítse a kiinduló rendszer viselkedését. A hangsúly a külső viselkedés pontos visszaadásán van, ellentétben a szimulációval, amelyben egy rendszer absztrakt modelljét állítják elő. Emiatt például egy hurrikán vagy kémiai reakció szimulációja nem emuláció.
Az emulátor leggyakrabban tehát egy olyan program, amely más rendszereket vagy konkrét gépeket "utánoz", például játékkonzolokat. Az emulátorok megpróbálják értelmezni vagy végrehajtani az eredeti szoftver kódját az adott rendszeren. A kártyával (cartridge) működő játékkonzolok játékai úgynevezett ROM fájlokban, míg a lemezes adattárolást használó játékkonzolok (pl. Nintendo GameCube, PlayStation) szoftverei lemezképfájlokban vannak eltárolva.