Az epehólyag (vesica biliaris, fellea) a máj alatt elhelyezkedő, körte alakú, zöldes színű, páratlan, üreges szerv, amely a májban termelt, zsírok emésztéséhez szükséges epét az étkezések közötti periódusban tárolja. Egyes állatoknak nincs epehólyagjuk, pl: elefánt, ló, patkány.
Az embrió előbelén a fejlődés 4. hetében kialakult májdivertikulum caudalis részéből fejlődik ki az epehólyag és a ductus cysticus. A fejlődés 7. hetében vacuolisatióval belsejében lumen képződik.
hossza: 7–10cm
szélessége: 3–4cm
űrtartalma: 40–50 ml
Fenék (Fundus vesicae biliaris): feszülésig telt epehólyag esetén tapintható a jobb bordaív alatt a 9. bordaporc csúcsánál
Test (Corpus vesicae biliaris): henger alakú, a nyak irányába elkeskenyedő
Infundibulum: az epehólyag teste és nyaka közötti tölcsér alakú rész, nincs jól körülhatárolva, ezért egyes könyvek nem is említik
Nyak (Collum vesicae biliaris): henger alakú, 1–7mm hosszú, ductus cysticusban (összeköti az epehólyagot a fő epevezetékkel) folytatódik. A nyakon és a ductus cysticus kezdeti szakaszán elhelyezkedő spirális nyálkahártya-redőket Heister-féle billentyűnek nevezik. Ez nem valódi, hanem csak funkcionális sphincter (záró izom), mivel a záró funkciót a nyálkahártya sajátos elrendeződése adja.
Nyálkahártya (tunica mucosa): Egyrétegű hengerhám alkotja. Magas hengerhámsejtek basalis membránon helyezkednek el, felszínükön mikrovillusok találhatók, és nyákot termelnek. Üres epehólyag esetén a nyálkahártyán számos redő és ezek által alkotott kis üreg (Recessus Aschoff) látható. Telt epehólyag esetén a redők eltűnnek.
Izomréteg (tunica muscularis): simaizom alkotja, ductus cysticus közelében körkörössé válik. A duodenumban termelődött kolecisztokinin (CCK) hatására összehúzódik.
Külső réteg: Savós hártya (tunica serosa): egyrétegű laphám alkotja, a peritoneum visceralis lemezének felel meg, az epehólyag alsó, szabad hasüreg felőli felszínét borítja. Adventitia: egy kötőszövetes réteg, az epehólyag felső, máj felőli részét borítja, és rögzíti a májhoz.
Artériás vérellátás: a. (arteria) cystica látja el, amely rendszerint az a. hepatica dextrából ered, de hosszabb lefutás esetén eredhet az a. hepatica propria, esetleg a. gastroduodenalisból is.
Vénás elvezetés: két irányba történik.
v. (vena) cystica: egy felszínes (fő) elvezetés, az artériákat követi, és a v. portae-ba ömlik.
vv. portae accesorii: mély vénák (rendszerint 10-15), az epehólyag felső felszínéről erednek, és egyenesen a májba jutnak.
Nyirokelvezetés három plexusban történik: subserosus, muscularis, és submucosus.
Beidegzés: a szimpatikus beidegzését a plexus coeliacus, a paraszimpatikust a n. (nervus) vagus (X. agyideg) végzi.
Az epehólyag az étkezések között a májban termelődött epét tárolja. Az epehólyagban az epe kb. 10x-ére sűrűsödik, így nő a hatékonysága a zsírokkal szemben. Zsíros ételek fogyasztása után fokozódik a CCK termelődése, ez a hormon pedig az epehólyag simaizmának összehúzódását idézi elő, ezáltal az epehólyag kiürül. Az epe a ductus cysticus, majd ductus choledochuson és Vater-papillán keresztül a patkóbélbe (duodenumba) jut, és itt kifejti hatását. Az epe nem tartalmaz enzimeket, az epesavak és sók révén a zsírok emulzifikációját végzi (apró zsírcseppek képződnek, így az emésztő enzimek számára jobban hozzáférhetővé válnak).
Epehólyag fejlődési rendellenességei
Epehólyag sérülések
Epekő (epehólyagkövesség) (cholecystolithiasis)
Epehólyaggyulladás (cholecystitis)
Heveny (cholecystitis acuta)
Krónikus (cholecystitis chronica)
Epesipoly
Epehólyag daganatok
Jóindulatú
Rosszindulatú
Cholecystectomia
Hagyományos (nyitott)
Laparoszkópos
Cholecysto-digestiv anastomosis
Bucur Gh. – Patologia clinică a veziculei şi căilor biliare, Editua medicală, Bucureşti, 1977
Littmannn I. – Sebészeti műtéttan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1977
Seres-Sturm L., Costache M. – Anatomia abdomenului, Târgu Mureş, 2001