Familiaritás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A familiaritás a hűbéri függés magyarországi változataként a 13. században alakult ki, és lényeges pontokban eltért a Nyugat-Európában létrejött hűbériségtől. Nyugat-Európában a vazallus viszony a természeti gazdálkodás logikus terméke volt, a magyar familiaritás viszont már a fejlődő árutermelés korában alakul ki.
Az úr-familiáris viszony nem feltétlenül járt birtokadománnyal, az úr (latinul dominus) főként pénzben vagy természetben jutalmazta meg a neki szolgálatot tevő familiárist. Ezen kívül a hűbérúr és vazallus kapcsolata a legtöbb esetben örök életre szólt, míg Magyarországon a familiáris bármikor felbonthatta az úrral az érdekeinek már nem megfelelő egyezséget. Ez a társadalmi átalakulás szorosan illeszkedett abba a folyamatba, amely a királyi megye fölbomlásával és a nemesi megye kialakulásával függött össze. A világi földesuraság erősödésével csökkent a királyi birtok szerepe és a megyékben alulról szerveződő önigazgatási szándék bontakozott ki.