Franz Rosenzweig
zsidó vallásfilozófus, történész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Franz Rosenzweig (Kassel, 1886. december 25. – Frankfurt am Main, 1929. december 10.) a dialogikus gondolkodás egyik úttörője (Ferdinand Ebner és Martin Buber mellett), német zsidó vallásfilozófus és történész.
Franz Rosenzweig | |
Született | 1886. december 25.[1][2][3][4][5] Kassel |
Elhunyt | 1929. december 10. (42 évesen)[2][3][4][5][6] Frankfurt am Main |
Állampolgársága | német |
Gyermekei | Rafael Rosenzweig |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Albert Ludwig Egyetem, Freiburg |
Halál oka | amiotrófiás laterálszklerózis |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Rosenzweig témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Főműve a Der Stern der Erlösung, 1921, (A megváltás csillaga), három részből álló könyv, melynek koncepciója még az első világháborúban, a fronton fogant meg Rosenzweigben. Az első rész mottója: in philosophos!, a másodiké in theologos!, a harmadiké in tyrannos!, azaz: a filozófusok, a teológusok és a zsarnokok ellen. Kritizálja a nyugati filozófiát, főleg Hegelt, és általában a Thálésztól Hegelig tartó filozófiai gondolkodásmódot. Újfajta, nyelv-központú dialogikus gondolkodást állít szembe vele, továbbgondolva ezzel a kierkegaardi egzisztencialista alapállást. Elgondolásának három – szerinte egymásra közvetlenül visszavezethetetlen – alappillére Isten, ember, és a világ, s e három kapcsolatát vizsgálja a teremtéssel, kinyilatkoztatással, és megváltással.
Rosenzweig alapította a Független Zsidó Tanházat, az úgynevezett Freie Jüdische Lehrhaus-t. Itt azok, akiket zsidóságuk megérintett, újra felfedezhették és tanulmányozhatták a zsidó örökségüket. Aktív párbeszédet folytat vallásközi kérdésekről keresztény társaival, többek között Eugen Rosenstockkal, Rudolf Ehrenberggel. Előbbivel az első világháború idején a frontról folytatott levelezése egy egyszerre mélyen személyes és a vallási-történelmi-filozófiai kérdések széles körére kiterjedő elvi vita-párbeszéd máig izgalmas dokumentuma.
Élete utolsó éveiben motor neuron betegségtől szenvedett, beszélni sem tudott. Ágyhoz volt kötve és egy speciális írógép segítségével diktálta – életerőtől áthatott és szellemileg végig friss – leveleit. Így kezdtek neki 1925-ben Martin Buberrel közösen a T’nakh, a Héber Biblia németre fordításának. Rosenzweig 1929-es halálát követően, Buber egyedül folytatta a munkát, melyet 1961-ben fejezett be.