For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Friedrich von Schlegel.

Friedrich von Schlegel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Friedrich von Schlegel
Karl Wilhelm Friedrich von Schlegel
Karl Wilhelm Friedrich von Schlegel
Élete
Született 1772. március 10.
Hannover
Elhunyt 1829. január 12. (56 évesen)
Drezda
Sírhely Alter Katholischer Friedhof
Nemzetiség német
Szülei apja: Johann Adolf Schlegel
Házastársa Caroline Böhmer (1803)
Dorothea Mendelssohn
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)
Irodalmi irányzat korai német romantika (1798 – 1835)
Alkotói évei 1799-1829
Fontosabb művei Lucinde (regény 1799)
Kitüntetései Supreme Order of Christ
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich von Schlegel témájú médiaállományokat.

Karl Wilhelm Friedrich (később: von) Schlegel (Hannover, 1772. március 10.Drezda, 1829. január 12.) filozófus, író, műkritikus.

A német romantika (kb. 1790-es évek közepétől a 19. század közepéig) filozófiai és művészeti szempontból is jelentős képviselője. Testvérével August Wilhelm Schlegellel (aki maga is jelentős író, esztéta, műfordító és kritikus) 1799-ben megalapítják az Athenäum című folyóiratot, mely a korai romantika egy alapvető orgánuma. Friedrich legjelentősebb regénye a Lucinde, mely Julius és Lucinde kapcsolatán keresztül vezet a szerelem, a társadalom és a filozófia kérdéseihez.

Filozófiai munkássága

Friedrich Schlegel filozófiája a művészet és a filozófia viszonyának elemzéséből bontakozik ki. Schlegel szerint a tapasztalat egyfelől csak a műalkotásban nyilvánul meg, másfelől a művészet számára viszont nélkülözhetetlen a filozófia, mert a műalkotás által létrejövő tapasztalatok a filozófia útján rögzülnek és válnak érthetővé.

Schlegel radikálisan szembehelyezkedik egyrészt az alaptétel-filozófiával, melyet Reinhold dolgozott ki, a hiteles Kant-értelmezés körvonalazása érdekében; másrészt szemben áll az idealizmus álláspontjával, hiszen idealizmus alatt azt érti, hogy a tudat olyan, önmagának elégséges fenomén, ami még saját fennállásának előfeltételeit is képes önmagából érthetővé tenni. A tudás és a lét e teljes egybeesésének lehetőségét Schlegel minden formában tagadja. Az a meggyőződése, hogy a tudat működése egy olyan alapra vezethető vissza, mely maga nem észszerű, és teljes egészében soha nem is válhat észszerűvé. Így, abszolút igazság hiányában, abszolút érthetőség sem lehetséges. Abból pedig, hogy a gondolkodás számára az abszolútum nem elérhető a tudat töredékességére és részlegességére következtet (pl. Hegellel ellentétben). A tudat töredékességéből esztétikai következtetéseket vont le, azaz a filozófia nála a művészet által teljesedik ki. Álláspontja szerint, a művészetben olyan örök nyitottság adódik számunkra, mely sohasem interpretálható kimerítően és végérvényesen.

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az abszolútum megismerhetetlensége paradox módon már a róla való előzetes tudást feltételezi. Ez azonban nem lehet valamifajta alaptétel, hanem legfeljebb olyan hipotézisekben nyilvánulhat meg, melyek a kölcsönös meghatározottságot koherensebben biztosítják. E koherencia adja az igazságértékét az interpretációnknak, melyet a világról alkotunk. Az abszolútumhoz közelítő interpretációk elemei olyan hipotézisekként kezelendőek, melyeket nem lehet úgy bővíteni, mintha rögtön az első tökéletesen igazolt és megmagyarázott lenne. Egy sikeres hipotézis elemei kölcsönösen igazolják, illetve mind valószínűbbekké teszik egymást és az őket megalapozó tételt.

Schlegel szerint „a végtelen utáni vágyódásban rejlik a filozófia lényege.” Ez kettős értelemmel bír, egyfelől kifejezi, hogy a végtelen nem birtokolható, másfelől a vágyódás nem szabadulhat meg a végtelenre való irányultságtól. Ezt az irányultságot a műalkotás teljesíti be, amely ha ismeretszerűen nem is foglalja magába, ám sejtetve mégis kifejezésre juttatja azt a végtelenséget, mely csak az abszolútumé.

A műalkotás az allegória, az elmeél és az irónia segítségével fejezi ki azt, ami kifejezhetetlenː az abszolútumot.

Magyarul

  • August Wilhelm Schlegel–Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások; vál., szerk., tan., jegyz. Zoltai Dénes, ford. Bendl Júlia, Tandori Dezső; Gondolat, Bp., 1980
  • A jénai iskola. Novalis (1772–1801), August Wilhelm von Schlegel (1767–1845), Friedrich von Schlegel (1772–1829), Johann Ludwig Tieck (1773–1853) versei; ford. Csengery Kristóf et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)

Irodalom

  • Behler, Ernst: Friedrich Schlegel megértéselmélete; Gond, 1998, 17., 159–179. o.
  • Frank, Manfred: A koraromantika filozófiai alapjai; Gond, 1998, 17., 40–117. o.
  • Schlegel, Friedrich: A filozófiáról Dorotheának; Gond, 1998, 17., 141–158. o.
  • Weiss János: Mi a romantika; Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000

Források

További információk

{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Friedrich von Schlegel
Listen to this article

This browser is not supported by Wikiwand :(
Wikiwand requires a browser with modern capabilities in order to provide you with the best reading experience.
Please download and use one of the following browsers:

This article was just edited, click to reload
This article has been deleted on Wikipedia (Why?)

Back to homepage

Please click Add in the dialog above
Please click Allow in the top-left corner,
then click Install Now in the dialog
Please click Open in the download dialog,
then click Install
Please click the "Downloads" icon in the Safari toolbar, open the first download in the list,
then click Install
{{::$root.activation.text}}

Install Wikiwand

Install on Chrome Install on Firefox
Don't forget to rate us

Tell your friends about Wikiwand!

Gmail Facebook Twitter Link

Enjoying Wikiwand?

Tell your friends and spread the love:
Share on Gmail Share on Facebook Share on Twitter Share on Buffer

Our magic isn't perfect

You can help our automatic cover photo selection by reporting an unsuitable photo.

This photo is visually disturbing This photo is not a good choice

Thank you for helping!


Your input will affect cover photo selection, along with input from other users.