Gaia-elmélet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Gaia-elmélet (Gaia-hipotézis, Gaia-teória) szerint a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit (nagy a pufferkapacitása). Azt kívánja tisztázni, hogyan befolyásolja a bioszféra, azon belül az élővilág evolúciója az éghajlatot, az óceánok sókoncentrációját, a légkör oxigéntartalmát és egyéb, a Föld lakhatóságát befolyásoló környezeti változókat.
Ez a szócikk a tudományos elméletről szól. Hasonló címmel lásd még: Gaia (egyértelműsítő lap). |
A Gaia-elméletet James Lovelock fogalmazta meg és Lynn Margulis dolgozta ki az 1970-es években. Az elméletet kezdetben kritikával illették, mivel teleologikusnak és a természetes szelekció elveinek ellentmondónak tűnt. Az elmélet későbbi finomításai olyan újabb tudományterületeket alapoztak meg, mint a biogeokémia, a rendszerökológia és a geofiziológia.