Gillemot László
(1912–1977) magyar gépészmérnök, anyagtudós, az MTA tagja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Gillemot László (családnevének ejtése [ʒilmo], kb. [zsilmó]) (Budapest, 1912. október 7. – Budapest, 1977. augusztus 20.) kétszeres Kossuth-díjas gépészmérnök, anyagtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Főbb kutatásai a fémek anyagvizsgálatára, fém-előállítási, ötvözetgyártási és képlékeny alakítási technológiák továbbfejlesztésére, valamint a hegesztési eljárások alkalmazási körének kiszélesítésére irányultak. Nevéhez fűződik a korszerű magyarországi fémipari és kohászati alapkutatások elindítása, intézményi és szakképzési hátterének megszervezése. Három évtizeden át (1944–1977) volt a Budapesti Műszaki Egyetem mechanikai technológiai tanszékének vezetője, 1948–1969 között alapító igazgatóként irányította a Fémipari Kutatóintézet munkáját.
Gillemot László | |
Született | 1912. október 7.[1] Budapest |
Elhunyt | 1977. augusztus 20. (64 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Gillemot Ferenc |
Foglalkozása | gépészmérnök, anyagtudós, egyetemi tanár |
Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1930–1935) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (6/1-1-80)[3][4] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gillemot György Lajos (1813–1892) virágkertész unokája, Gillemot Ferenc (1875–1916) labdarúgó, sportújságíró fia.