Gyertyános–tölgyes
From Wikipedia, the free encyclopedia
A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak. A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a cserjeszint szegényesebb, gyepszintjében pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá.
A lombkoronaszintek jellemző fái:
- kocsánytalan tölgy (Quercus petrea),
- kocsányos tölgy (Quercus robur)
- közönséges gyertyán (Carpinus betulus),
- vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium),
- nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos),
- korai juhar (Acer platanoides).
A cserjeszintben gyakori:
- közönséges fagyal (Ligustrum vulgare),
- egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
- cseregalagonya (Crataegus laevigata),
- veresgyűrű som (Cornus sanguinea),
- hólyagfa (Staphylea pinnata),
- ükörkelonc (Lonicera xylosteum).
A gyepszint jellemző fajai:
- odvas keltike (Corydalis cava),
- ujjas keltike (Corydalis solida),
- hóvirág (Galanthus nivalis),
- orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis),
- berki szellőrózsa (Anemone nemorosa),
- bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides),
- medvehagyma (Allium ursinum),
- erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
- kapotnyak (Asarum europaeum),
- Nemes májvirág (Hepatica nobilis),