Hárfa
húros hangszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
A hárfa húros, pengetős hangszer. Jellegzetessége, hogy húrozatának síkja merőleges a húrok rezgését hangként kisugárzó hangszertetőre.[1] A húrok a hangolásuknak megfelelően különböző hosszúságúak, emiatt a hárfák körvonala gyakran háromszöghöz hasonló. A húrok a hárfa teste és hozzá csatlakozó nyaka között feszülnek, ezek végét egy harmadik elem, az oszlop kötheti össze. Felépítése alapján a hárfa lehet ívhárfa vagy szöghárfa, ha oszlopa is van, kerethárfa.
Ez a szócikk általánosságban a hangszertípusról, történetéről, elterjedéséről szól. Hasonló címmel lásd még: Hárfa (egyértelműsítő lap). |
Hárfa | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 322 |
Hangterjedelem | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hárfa témájú médiaállományokat. |
A hárfát vagy az egyik, vagy mindkét kéz ujjaival pengetik.
A hárfa az egyik legősibb húros hangszer, az ókori kelet legfontosabb húros hangszere a líra mellett. Fejlett változata, a pedálhárfa a nyugati klasszikus zene, a szimfonikus zenekarok egyetlen rendszeresen használt pengetős hangszere. Ezeknél a pedálok használatával a diatonikus hangolású húrok hangmagasságát egy vagy két fokozatban félhanggal módosítani lehet, így a kromatikus hangok is elérhetőek.
A hárfa a nyugati kultúrában különösen gazdag szimbolikus összefüggésekben: a középkor óta Dávid király és Orpheusz attribútuma.[2]
A 2010-ben alapított HarpPost blogon számos hárfával, hárfásokkal és hárfakészítőkkel kapcsolatos írás jelent meg.